Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál - Varga Csaba: Életmódmodellek a mai faluban

lanak társadalmi-emberi kapcsolatai. A távozást, a szökést nem választja — így a „kiút” az önpusztítás valamelyik formája. Egyszeri aktussal történő fizikai önpusztítás (ön- gyilkosság), folyamatos fizikai-idegi pusztítás (például alkoholizálás), vagy a morális önfeladás (például a korrumpálódás). Jellemző a tehetetlenség következménye is, ami nem jár lelki-idegi tönkremenéssel, csak észrevétlen belső kiégéssel. A lényeg az, hogy radikális hirtelenséggel vagy hosszú időn keresztül az értékek leépülnek. Ezt életmódmodellként azért kell rögzítenünk, mert elég sokan vannak olyanok, akiknek mindennapi magatartás-szerkezetére éppen az értékpusztulás jellemző.

c) A kultúrába menekülők. Ma a falun a gazdaság (termelés és anyagi fogyasztás) szférája még elég határozottan elválik a kultúra (újérték-teremtés és kultúrafogyasztás) szférájától. Erősen leegyszerűsítve: az átlagos falusi munka- és tevékenységszerkezet még nem igényli a mindenoldalúan (vagy legalább: a többoldalúan) fejlett személyiséget, így a munka elidegenedettsége és az egyéniségfejlesztő kultúra (mint a humani- záció egyik eszköze) ellentmondásban van. Ez adja az objektív alapját annak a magatartásformának, amelynek centrumában — az önmagában vett — „magaskultúra” meghódítása áll. Ezt a modellt kultúrába menekülőnek hívjuk, mert alapjában valami helyett alakul ki: a társadalmi-közösségi cselekvés lehetetlenségét kompenzálja. A kultúra nem eszköz, nem az önépítés, nem az emberi viszonyokban jobban eligazodó cselekvés eszköze — hanem egyszerűen öncél, amely esetleg — ennél a típusnál a legjobb változat — viszonylag jól elrendezett belső világot, „lelki paradicsomot” hoz létre. Ekkor ugyanis, ha társadalmi értelemben elszigetelten is, az egyén önépítkezése — valós értékekből! — nem marad el. (Ha ennél a típusnál valamilyen hatás vagy konkrét lehetőség feltöri a sáncokat, a felhalmozott értékek hasznosulnak a közösség számára is.) De a kultúrába menekülők között gyakoribbak azok, akik egy valamire teszik fel az életüket, egy kultúraszelet befogadására-fejlesztésére, így akiválasztott — s egyúttal eltúlzott — tevékenységgel pótolják a többi hiányt. (Például a megszállott helytörténész, aki gyönge pedagógus, vagy a csillagvizsgálót építő vasutas, aki nem szívesen jár szolgálatba stb.)

d) A menekülés következő elterjedt változata: a perspektívátlan életélvező. Az elnevezés nem véletlenül hasonlít az előző modell egyik variánsához, a perspektívátlan célkeresőhöz. Ez az életmód is elsősorban a fiatalokat jellemzi, kialakulásának okai is sokban megegyeznek az előzőével. Nem kevés tizen-huszonéves fiatal alapkonfliktusa az, hogy csak a szülők végletesen anyagiakra (munkára-szerzésre-fogyasztásra) orientált mintáját látják, a példát ugyan nem fogadják el magától értetődően, de — s erről nemigen tehetnek — más formát nem ismernek, nem is tudnak elképzelni. Ők sem találnak reális célt, egyéni és közösségi programot, így a konfliktust úgy próbálják meg feloldani, hogy az élet bizonyos lehetőségeit habzsolva fogyasztják. A megoldás többé-kevésbé ideiglenes: elnyújtják a felkészülést, az ifjúság éveit, úgy, hogy közben igyekeznek sokat szórakozni: „élvezni az életet.” (A később sorra kerülő fogyasztási- modellnek ez egy újabb, időnként előre mutatóbb formája. Egyébként abban az előző, kultúrába menekülő típusra hasonlít, hogy egy részmozzanatban keresi a teljességet . . .) Itt az a gondolkodásmód, hogy az élet — avagy a szabadság — csak az egyéni sors konszolidációjáig (falun: a házasságig) tart, s ezután következik a „robot”, a „meló”, — a szlenges kifejezés szándékos. Ez a magatartás „az élet” kiélvezése a házasságig vagy időnként utána is: többféle szórakozás, felfokozva. Ez a „többféle” jelző nem nagy lehetőségeket takar, a nagyobb falvakban is kevés a szórakozási variáció, nem véletlenül kezd kialakulni például a Zsiguli-házibuli, mint az egyik új, kényszer szülte forma. (Szükségképpen gyakori, hogy a szórakozás — az előbbi miatt is — főleg a szerelmi-szexuális élmények megszerzéséért folyik.) Ez a modell, s ezt hangsúlyozni kell, nem erkölcstelenség, nem maga a morális vagy érzelmi züllés, hanem egy mene21