Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál - Varga Csaba: Életmódmodellek a mai faluban

külési-kitörési kísérlet, számos pozitív részlettel. Menekülés az egyetlen lehetséges — többnyire: fogyasztói — életmódpélda elől, ráadásul úgy, hogy közben a fiatalok ezt a szórakozásra orientált életvezetést belülről nem vállalják fel. Vagy csak ritkán. (Ha segíteni akarunk, nem egyszerűen kritizálni, elítélni kell őket, hanem céltalanságuk feloldását lehetővé tenni...)

e) Sajátos, más típus néhány jellegzetességét is egybefoglaló, mégis leginkább a menekülők közé lajstromozható változat: az újdzsentri. (A fogalom jelzi: nem „a múlt átkos örökségéről” beszélünk.) Ez a típus úgy vonul ki a társadalmi cselekvések köréből, hogy azt hiszi: felülemelkedhet, felülemelkedett azokon. Úgy ítéli, vagyona vagy pozíciója miatt olyan előjogok illetik meg, amelyek kiemelik-elkülönítik a társadalomból. A hangsúly itt is a fogyasztásra, mégpedig a hivalkodó fogyasztásra esik. Nem elsősorban az anyagi javak, nem a tárgyak látványos fogyasztására. Az újdzsentrinek minden olyan helyzet és tevékenység kívánatos, amellyel kitüntetett, másoknál jobb helyzetét demonstrálhatja. Ez lehet a „hatalmasokhoz” (a magasabb rangú vezetőkhöz) való jó viszony, lehet olyan szabadidő-eltöltésmód (tenisz, vadászat, tarokkparti), amire „akárkinek” nincs lehetősége, de lehet olyan összeköttetés is, amellyel gyerekének kellemes, rangos munkahelyet szerez — lehet még sok minden más is. Az újdzsentri élvezettel használja ki az életet: a viszonyok ellentmondásait, a döntések manipulálhatóságát stb. Az egyéni érdek hajtja, amit minden más érdek fölé helyez. Ha ez a magatartás pozícióval-hatalommal párosul (amint időnként párosul is), társadalmilag nem kis károkat okoz, mert megrontja a szú'kebb-tágabb közösség életét, éppen a társadalmi cselekvéstől veszi el a kedvet. Az újdzsentri nemcsak felülemelkedik a közösségen, hanem bomlasztja is azt; így akár külön modellként is leírhatnánk: nem mint menekülőt, hanem menekülésre késztetőt! (Nem egy olyan vezető van, aki a kezdeti közösségi-alapállás után jut el oda, hogy egyéni érdekét helyezi előtérbe, egyrészt azért, mert nagyon nehéz társadalmilag érvényesen cselekedni, másrészt a viszonyok lehúzzák: sikertelenségét így akarja kompenzálni .. .)

A harmadik életmódmodell: a beavatkozó-cselekvő

a) Legelterjedtebb a fogyasztó, ami meghatározó típus. Objektív alapja az, hogy a gazdaság fejlődése megteremti az anyagi javak viszonylagos bőségét, amit el lehet érni, ha sokszor erőn felüli munkával is. A fogyasztói modell belső lényege: a szerzés, ami a mindennapi tevékenységnek csaknem kizárólagos vezérlő elve. Az ebbe a típusba tartozónak majdnem mindegy, hogy milyen munkát végez, csak az a fontos, hogy napi 10—14 órás tevékenységgel — minden legális, féllegális vagy nemhivata- losan megtűrt kereseti lehetőséget maximálisan kiaknázva — jól, az átlagnál jobban keressen, s jó anyagi helyzetét házban, autóban, nyaralóban, kriptában, betonkerítésben stb. tárgyiasítsa, méghozzá jól látható módon.

A modell ellentmondásos. Kétségtelen, hogy gazdaságilag igen hasznos típus, munkája és pluszmunkája jelenleg nélkülözhetetlen — gondoljunk a háztáji termelésre. Abban is van igazság, hogy a két-három műszakos hajsza nem zárja ki okvetlenül a munka örömét. Ez az életmód azonban elszakítja az egyént a közösségtől, bekényszeríti a szűkre szabott — de gyakran tágasként megélt — magán-világába. Végső fokon önmaga ellen is fordul: a szerzés annyira vezérlő elvvé válik, hogy a megszerzett javak értelmes használata elmarad. Ez a fogyasztásra orientált magatartás már- már kizárja — vagy minimális keretek közé szorítja — a tágabb értelmű társadalmi cselekvést, a más értékek elfogadását. (Tapasztalataink szerint egyelőre megítélhe- tetlen, hogy a jóllakott fogyasztó magatartása változik-e, az elteltség után következnek-e [ha nem is automatikusan] új életmódmodellek. Ha igen, honnan merít mintát? Vagy az új helyzetre éppen az jellemző, hogy minta hiányában a mindennapoknak kell új életmódokat — vagy előbb csak elemeket — kihordania?)

22