Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Szepesi Attila: Középkor, Őszi tücsök, Három bagatell, Noktürn, A hegyi házban (versek)
Mozart váltunkon ezerévek kristály-boltjaival az idők végéről vagyunk körül az álcák hó alatt a hangok egyre távolabb hideg van és sötét Ünnep után egy konzervdoboz csikorog szél görgeti a parkban ami fontos elfeledem limlomokat őrzök magamban NOKTÜRN kószálsz magad nyomában az éjszakai utcán táruló ablakok közt Vivaldi-muzsikában alvók álmain át virrasztók fénykorén mint aki távoli időből érkezik váratlanul betoppan és idegen körül az éji táj az évszak hűlt díszleteivel a homályos sikátor piactér és folyópart kibetűzöd az égbolt változó jeleit felleg-marionettek elfoszló rongyain túl a világító Hattyút a vak Aldebarant hallod valaki szólít és nem érted beszédét szólnál és nincs szavad zuhogni kezd a zápor kocsik állnak az úton tépett gesztenyefák a város ismeretlen a korszak ismeretlen A HEGYI HÁZBAN nézeget egy-egy régi ábrát felkattintja az állólámpát éjfélkor ha az óra kondul nesztelenül végigoson elindul a fekete kandúr a hosszú folyosón hunyorog a kései fényben ringatózik a hintaszékben a ház ura csak ő legyen a szél járta hegyen pincétől padlásig kutat el nem alszik: régvolt nyarakra bújja a sötét zugokat emlékezik rigó-hadakra ismeri macska-ősök titkát nyitogatni madár-kalitkát virágvázák közt elmotoz az ablakban elüldögél elsárgult könyveket lapoz és kinn a kertben trombitál a szél 9
