Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - MŰVÉSZET - Goór Imre: Művésztelep a változó időben
E csoportba sorolható a szegedi VINCZE ANDRÁS, aki vegyes technikával dolgozva expresszív — a grafika és a festmény határán álló — műveket alkot; TARDI SÁNDOR, a „nagy vitatkozó”, aki szürrealista rajzait innen küldi el a fővárosi folyóiratoknak; BORDÁS GYÖRGY, aki nagyszerű eredményekkel a háta mögött mellőzi az ex libris és nagyméretű metszetek műfaját s japáni kiállítására technikai problémákban és felületi kérdésekben elmélyülő festményeken munkálkodik; s ide sorolható a fiatalabb korosztályból HÉVÍZI ÉVA is, aki cinkmetszetekkel búcsúzik a régebbi iparművészeti gyakorlattól. A két szobrászműterem kezdettől fogva nagy forgalmat bonyolít le. Első lakói közül KALLÓ VIKTOR, STREMENY GÉZA és RÁCZ EDIT dolgozik itt hónapokon keresztül. Kalló és Rácz a város megbízásából szobrot készít. Az Aranyhomok Szálló előtti „600 éve repülő asszony” — a város szimbóluma — Kalló-mű; míg a szobrásznő gipszben átadott úttörő-furulyásai egyik helyi művelődési intézmény ruhatárában álltak egy darabig, aztán ott törtek, töredeztek apró darabokra. BARTHA LAJOS megbízásos feladatot teljesít játéktérre készülő szobrával, s absztrakt műveken dolgozik; zongorázik is olykor közkívánatra, és igen sokat rajzol, s részt vesz a művészklubi összejöveteleken, vitákon. KUTAS LÁSZLÓ klasszicizáló figurákat helyez el szobrain, s ő az első, akit úgy ismernek meg az itteniek közül, hogy látogatóinak — a hozott gipsz fejében — maszkot készít. MELÓCCO MIKLÓS nemcsak a főváros fiatal szobrászainak egyik vezéralakja, de a kecskeméti telepnek is. Személye barátokat vonz. Vitatkozó beszélgetések, sport- események természetes színtere a műkert Melocco ittlétekor. A megye művészeti életében vitt tanácsadó szerepe, itteni kiállításai is említésre méltók. Szobra, a Pelikán, a helyi főtér szökőkútját díszíti; Kodály-domborműve pedig az Újkollégium előtt áll. Építészettel kapcsolatos téralakító ötleteinek is egyik megvalósulási tere Kecskemét. Klasszikus hagyományokra épül a régebben Szegedről ismert, évenként kétszer a telepen dolgozó TÓTH SÁNDOR művészete, aki mintegy felkiáltójelként áll a sokféle, sokszor agyonakart modern teljesítmény között: — „Aszaktudás nem nélkülözhető, s ötletekkel, különcségekkel nem helyettesíthető!” KŐ PÁL itt készült munkája, a Bo- ronáló, s néhány portré. Innen indul főiskolai tanulmányokat követő éveiben az expresszív parasztfigurákat, és olykor történelmi vezéralakokat groteszkké színesítő szobrászata. SZENTIRMAI ZOLTÁN pályakezdő éveit tölti Kecskeméten. Már akkor is eredménnyel használja fel szobraihoz a követ, a fát és fémet. Azóta sokszor vendége a telepnek. Szellemi igényessége, újítókedve szobrászatunk élvonalába emelte. BASILIDES BARNA többször jár itt, s a megye különböző helyein rendezett kiállításai arról tanúskodnak, hogy második hazájának nevezhetné e tájat. GÖTZ JÁNOS is „otthon” érezte magát mindig az alkotóházban. Rövid élete utolsó szakában nagy energiával dolgozott, kalapálván-domborítván klasszikus szépségűre munkált monumentális rézlemezeit. Egy födél alatt A beutaltak között van BURGHARDT REZSŐ, klasszikus értékeket magáénak mondó főiskolai tanár (hajdani növendéke a Révész-telepről ismert Mátis Kálmán); és a legmodernebb irányzatokat művészetében feloldó MÓLNÁR SÁNDOR festőművész, aki egyszer tölt hosszabb időt a házban. Másfél év alatt itt készül fel Katona-múzeumbeli kiállítására MICHNAY ANDREA festőművész. A kecskemétiek sem kerülik el az alkotóházat: FALUHELYI JÓZSEF, BOZSÓ JÁNOS, KISS ZOLTÁN is beutaltak; de itt lakik az Aranyhomok tanácskozótermébe 86
