Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - MŰVÉSZET - Goór Imre: Művésztelep a változó időben
készült műveinek kivitelezése idején HINCZ GYULA is, aki talán ekkor alakult helyi kapcsolatai révén kap meghívást halasi kiállítására. Mint minden, a telep vendégeinek összetétele is megváltozik. Szentiványi halála után, s a törzstagok munkafeltételeinek, érdeklődésének változásával, de az elhalálozások folytán és a felnövekvő új nemzedék jelenlétével is új törzsgárda van kialakulóban. Néhány név, íme azok közül, akik azzal jönnek Kecskemétre, hogy az itteni élet részeseiként is „hazajárók” lesznek majd: BABOS LÁSZLÓ, UGOCSAY ANTAL, NAGY ELŐD, KISS GYÖRGY, BOJTOR KÁROLY, HAJDÚ LÁSZLÓ. S íme azok, akik egyszer-kétszer már jártak itt: PÁL ISTVÁN, BERECZ ANDRÁS, HÉZSŐ FERENC, JÓZSA BÁLINT, CSIKAI MÁRTA, VALKÓ LÁSZLÓ, MERMESE NÓRA, LAJOS JÓZSEF. A változó idő átalakítja a csoportokat; a vezető gondnok személyét; a mindenkor messzemenően segítőkész személyzet összetételét; de megváltoztatja a ház alakját, a berendezéseket. Megváltozik a leltár. Történetünk is megváltozik, kiegészül majd és megújul az eljövendő idők történéseivel; de — így gondoltuk — egyelőre lezárható a SZENTIVÁNYI ISTVÁN gondnoksága idejéig, azzal a személyes szándékkal, hogy ismereteink, élményeink az emlékezés tükrében valamely maradandó formában tovább élhet ek. Szentiványi vendégkönyve LÁSZLÓ GYULA TOLLRAJZA SZENTIVÁNYI ISTVÁNRÓL t f VTegyik forrásom volt a művésztelep vázlatához. Nem annyira az udvarias hangú, vagy pajtási bejegyzések, mint inkább az aláírások emlékeztettek sokszor itt töltött heteimre, hónapjaimra, munkáinkra és küzdelmeinkre, beszélgetéseinkre és vitáinkra. A nagyobb találkozók az ebédlőben az étkezések után, vagy a műtermekben, személyes jellegűek voltak. Amikor a vendégkönyv felidézi a volt lakókat, figurájukkal együtt gyilkos ping-pong, tollaslabda és fejelő csaták emléke is megjelenik. Es megjelenik azoknak a vendégeknek az emléke is, akik — részben, mert csak egy-egy alkalommal dolgoztak az alkotóházban, részben mert csupán látogatókként jártak itt — valami állandóan érzékelhető változót kölcsönöztek a művésztelepnek, mely az itteni élet lüktetését felgyorsította és nagyobb áramkörbe kapcsolta. A Révész-telepi emlékeket idézi a könyv első oldala azzal, hogy az újjáéledt alkotóházat felavató FfERMAN LIPÓT aláírását láthatom, s olvashatom a régi időket oly szívesen emlegető REDŐ FERENC nevét; vagy TELEPY KATALIN lendületes betűire pillanthatok, aki oly nagy szeretettel készült régóta a műkerti művészettörténet megírására. 87
