Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - MŰVÉSZET - Goór Imre: Művésztelep a változó időben
E tájon születtek Azokat a művészeket sorolom most együvé, akik a jelenlegi Bács-Kiskun megye területén születtek s több-kevesebb időre az Alkotóházba tértek hazai levegőre, itteni munkára. PETRILLA ISTVÁN kecskeméti gyermekkorára emlékezhet, amikor a művésztelepen dolgozik; arra a kötődésre, mely a város nagyjainak, Katonának, Kodálynak tanítása nyomán a nép alkotásaihoz meghatározott alkotói alapállásra kötelezi. Visszatér a szűkebb hazába a nyári zománcművészeti telepek lakójaként és akkor is, ha a várost szépíteni, érte aggódni s munkálódni személyes kötelességének tekinti, ha a szakmai féltékenység s a meg nem értés ördöge betonfallal állítja is szembe. Ő az a művész, akinek tehetsége műveiben elmossa a képzőművészet és iparművészet vaskalaposok által kijelölt határvonalát. Aki kételkedne, az térjen be a Bács-Kiskun megyei Művelődési Központba: PetriIla tükörfala igazolja ezt az állítást. DIÓSZEGI BALÁZS és TÓTH MENYHÉRT is tölt olykor hosszabb-rövidebb időt a házban. Művészetük szigorúan ahhoz a tájhoz kapcsolódik, ahol élnek, de jelentőségük messze túlnő azon. Nagyon különböznek egymástól. Tóth Menyhért a fény festője, Diószegi az ellentéteké. Ha saját gondolataikkal magyaráznám munkásságukat, Tóth esetében a fehérré magasztosult teljességről, szeretetről és megértésről; a fehér szín szimbolikus jelentéseiről, a színek atmoszférikus feszültségét tovább érlelő szerkezetes kompozíciókról szólhatnék, míg Diószeginél a kunok puritán ünnepélyességéről, a fekete és fehér szín tőmondataiból minden lényeges ítéletet kimondó festői következményről beszélhetnék; megtoldván ezeket azzal a „kívülről mondott” megjegyzéssel, hogy Tóth Menyhért a Duna közelében született, ahol — mint magas hegyek közt, éghez közeli fennsíkokon —föld és magasság igen-igen különös értelmet nyerhet az elrendelt lélekben; Diószegi Balázs pedig arra a Kunszentmiklósra való, ahol kiszáradt szikes tavak közén, legelők közepén pásztorok ideiglenes szállása komorul közel a horizonthoz s közelebb a fel-fellángoló éghez, s ahol pihennek, állnak, vagy méltóságteljesen vonulnak a nyájak és csordák barnában, feketében, s ahol telenként estelente kunok találkoznak, hogy Szappanos Lukácsaiktól e nép-gyülekezetben feledésbe merülő ősi táncokat járjanak, mondákat, dalokat tanuljanak, vagy Kun Miatyán- kot mondjanak, hogy szívük és agyuk ínséges és pártfogó időben egyaránt nyiladozzék. Nagyobb utat járt be a Kiskunmajsát második szülőhelyeként emlegető JÁRITZ JÓZSA. Hazai tájai, figurális kompozíciói, nagyméretű vásznai és bensőséges indíttatású művei feltűnő sikerrel szerepeltek Párizsban, ahol a művész hosszú időt töltött. Honi élményeit formálta újra az idegen környezetben is, s azokat festi ma itthon is megifjodott lélekkel; s nem sokat törődik azzal, hogy a kritikusok az efajta művészet értékeire esküsznek-e vagy sem. Nagyobb közületi megbízásos munkák idején a művésztelepen készíti el mozaikjainak kartonját a Kiskunhalason született BÉRKI VIOLA. Neve immár két évtizede azt a magyar művészt jelenti, aki nehéz körülmények között is kiküzdte expresszív epikus piktúrájának ritka értékeit. Ezek között a homoki világ jellegzetes tájai éppúgy megjelennek, mint lakóinak kifejezésteljes alakjai, akik e művészet sajátos formái által felmutatják többek között azokat az antropológiai jellemzőket, melyek az itteni nagy történelmi népkeveredésekről vallanak. Ez is közrejátszik abban, hogy Berki Viola művei lényegesen eltérnek a festészet megszokott termékeitől. PUSZTÁI ÁGOSTON kiskunsági, Akasztóról költözött a fővárosba. Családjában a művészet ápolása természetes: bátyja Kiss Benedek költő. A Pusztai-szobrok feszültsége a tehetségen kívül annak a szemléletmódnak köszönhető, amely a „kevésről lényegeset” elvét tartja az alkotás legfontosabb követelményének. Témái agyerekkor 81
