Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Moldován Domokos: „Családom lesz…"

— Akkor már gyanúsítottam őket. Nagyon gyanúsítottam. Akkor aztán feljelentettem a rendőrségen. Ja, és a cipő. Cipő is. Azt mondta, hogy hoz az esküvőre cipőt. Mert azt mondta, hogy cipőt is. Hogy nekem szép lábam lesz, szép cipőm lesz, magassarkú cipő, és bot nélkül járok és meg fog gyógyulni a lábam. És erre kellett várnom.

(És megjavult?)

— Nem. Nem gyógyult meg se a lábam. Arra is pénzt csalt ki. Cipőre. Először is rosszul csinálta, mert nem ment föl, meg másodszorra is kicsalt ötezer forintot. Ötezret kell — azt mondja, — mert ezt külföldi cipész csinálja, nem is idevaló.

(Mindezt csinálta azért, hogy újabb pénzt csaljon ki.)

— Persze, hogy pénzt csaljon ki. És akkor, mikor én ezt már gyanúsnak vettem, mikor itt találkozott utoljára a lakásomban, akkor szóltam a rendőrnek, és akkor megszökött. Keresztülugrott a vaskerítésen. Mert az van, vaskerítés van, azt átugrotta. Mintha az ördögök ragadták volna őt el, mert még a lába nyomát se, esős idő volt, de még a lába nyomát se lehetett meglátni. Úgy eltűnt.

*

(A bazáros-asszony előszobatükre előtt: barna, szőke, vörös, fekete parókáit cserélgeti, s próbálgatja rá fehér mirtuszkoszorúját. Háta mögött a tükörben meg-megcsillan egy nagyméretű gipszszobor: Szent Antal, ölében a Kis Jézussal.

Majd lakószobájának egy sarka látszik: kombinált szekrényének tetején Lucia, a 12 esztendeje megdöglött „kedvenc” macska— kitömve. A vitrinben számtalan gipsz és műanyag állatszobrocska sorbarakva. A szekrény felett olajnyomat lóg: „Krisztus az olajfák hegyén”.

Az asszony a nyitott szekrény előtt menyasszonyi ruhába öltözve, szőke parókával, mirtuszkoszorúval a fején mesél és mutogat.)

*

— Kérem szépen, ezt a ruhát hozták még nekem, ami rajtam van, szóval ezt a menyasszonyi ruhát. És akkor hoztak még egy koszorúslányruhát is, és ezért kértek 15 000 forintot. Erre a két ruhára. De ez olyan ruha, hogy nem ér össze, ki van a hátam, tessék megnézni! Ez a ruha. Ez a menyasszonyi ruha.

(A koszorúslány ruhája ugye ez?)

— Igen.

És akkor még hozták ezt a könyvet is — anyák képeskönyvét, — hogy ugy-e ebből tanuljam, hogy hogy kell nevelni a gyerekeket. Mert nekem még nem volt gyerekem. És még babaingeket is hoztak. Kis babaingeket hoztak.

(Tizenötezerért?)

— Az is benne van. Szóval ez a ruha meg a babaizé, a babaruha is benne van. Babaingek is.

(A Béláról már tudott?)

— Béláról még mindig nem tudtam. Szóval nem beszéltem, de ők a Béla nevében hozták ezt. És hogy Béla is, ő szép vőlegény lesz. És én még akkor se tudtam a Béláról. Egész végig én nem találkoztam és nem is beszéltem vele. Ha láttam is a piacon, nem szólt hozzám.

(A cipőket? Végül azt elhozták időben?)

— Cipőket nem hoztak, csak pénzt kértek rá. Csak megrendelték. Egy cipőt hoztak, egy darabot hoztak, hogy felpróbáljam. És a másik majd csak az esküvő napján lesz kész, akkor hozzák el.

(Milyen cipők lettek volna?)

56