Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Moldován Domokos: „Családom lesz…"
— Ilyen magas sarkú. Jó magas sarkú. És egyformán fogok menni. Es így fogok kinézni, fiatalon. Magas leszek. Mert Béla nagyon magas ember, és akkor hozzám illik a Béla. Hát igen, mindent csak a Béla nevében csináltak. És amit mindent csináltak, csak a Béla és a Béla. A Béla vette a kocsit is, ahogy pénzt kértek: a Béla vette. Babakocsit vesz, még hozzá két babakocsit, mert azt mondja, hogy lesz először egy fiú, utána meg lesz egy lány, hát két babakocsi. Mert egy babakocsiba nem lehet, mert akkor nem szent. Azt is meg kell szentelni. És azt keresztútról hozta. Az is, a keresztúton van, megszentelni. Tányéraimat is kiszedték. Kirámolták, mindent kirámoltak. Bécsi porcelánt, edényeket, mert azt is meg kellett szentelni. A kávéskészletet is, a teakészletet is, elvitték. Hát nagyon sok porcelánedényeket elvittek. És még mindig nem hozták vissza, pedig kölcsönbe vitték. Hát én el voltam kábulva. Hát engem megszuggeráltak. Én csak álmélkodtam meg csodálkoztam, hogy hogy dolgoztak ezek. Azt is a Béla nevében. (Egy esztendeig jártak ide, magához, ezek a cigányok?) — Nem egy esztendeig, augusztustól egész novemberben, mire én feljelentettem a rendőrségen. Mert hát már megsokalltám azt a sok csalást. Akkor már nagyon mérges voltam, mondom: Már ennek elég legyen, mert énnekem nincs pénzem, én már, tőlem ne csalogassanak. Akkor szóltam a rendőrnek, hogy én, mondom, fel fogom jelenteni. Szóval itt, hogy mikor innen kiugrott, ebből a nagy kerítésből kiugrott. És nem láttuk a nyomát. És akkor utána mentem a rendőrségen feljelenteni, hogy ezek és ezek a cigányok jártak ide és kifosztottak engemet nagyon sok pénzzel. (A Bélának ezt elmesélte?) — Bélának nem meséltem, mert a Bélával nem is találkoztam. Beszélgetni nem beszélgettünk a Bélával sohase. Azelőtt, mielőtt a cigányokkal foglalkoztam, azelőtt beszélgettünk, de azután nem. (Itt, a lakásban? Vagy pedig a piacon?) — A piacon. Csak a piacon. Ide nem járt. Mondjuk, egyszer vagy kétszer. Hozott a kutyának, mert a piacon járt, bevásárolt, hozott a kutyának ennivalót. És elhozta — jött és ment. Szerelem nem volt köztünk. Semmi más nem volt. (Akkor maga csak remélte?) — Én csak reméltem, igen. Úgy voltunk, mint idegenek. Milyen menyasszony vagyon én akkor, hogyha nem beszélgetünk a vőlegénnyel? Nem látom, nem mutatkozik. Bujkált, vagy mit. Nem engedték. Fogták. Azt mondták, a Béla — azt mondták a cigányok: — Fogva van a Béla. Mind egy fogó. Azt mondja: Le van tartóztatva őnáluk! (Megvarázsolták?) — Megvarázsolták azt is. Béla nevével. Hát a Béla is meg van rontva! Hát még azt is mondták: a Béla is rontva van! És annak a rontását is le kell venni, és akkor azt is nekem kell megfizetni: megint kicsaltak tízezret. Hát ha összeadjuk, valami százezer forint, amit így kicsalogattak. És még az edények is, amit elvittek! Meg ami csak jött. Meg loptak is, pénzeket, mindent. Hazajöttem a piacról, letettem azt a nagy pénzes zsebem, kötényemet, fölakasztottam a fürdőszobában, hát figyelték, s onnan kijövőben, volt még benne ezer forint, kilopták. Két- vagy háromezret kiloptak, amit én árultam a piacon! Ilyeneket, ilyeneket működtek ezek a cigányok. Es nem is gyógyultam meg. Semmi se lett. (Férjhez se ment.) — Férjhez se mentem, kisbabám se lett még, aztán itt vagyok pénz nélkül. Szóval pénz nélkül, akit tönkretettek ezek a cigánybandák. Mert voltak valami nyolcán is. Nyolcan-tízen lehettek. Férfiak is szerepeltek ezek közt. (Mit mondtak, hogy az a keresztéit hol van?) — Ja, az a keresztét? Azt is megmondták ők. Ő ócsai, s a Béla is Ócsán lakik. Még a Bélának az elválására is a pénzt éntőlem követelték, hogy azt is én fizessem meg. 57
