Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Moldován Domokos: „Családom lesz…"
MOLDOVÁN DOMOKOS „CSALÁDOM LESZ..." Az itt olvasható szöveg egy új hosszúfilm (dokumentumfilm, játékfilm?) úgynevezett kísérleti anyagából való. A Balázs Béla Stúdió most is lehetőséget adott, hogy tervezett hosszúfilmem szereplőivel 1 6 mm-es filmfelvevőgép előtt néhány beszélgetést készítsek. Tehát ez, s a korábban magnóra rögzített beszélgetés a magja a majd elkészülő hosszúfilmnek,amely azoknak az asszonyoknak a sorsát mutatja be, akik a mai napig is híven járnak „a halottlátóhoz”, „a jósnőhöz”, stb. — egyszóval akik még ma is azt hiszik, hogy életüket természetfeletti erők irányíthatják. (A filmfelvevőgép előtt, az asszony kertes házának teraszán kezdtük el a beszélgetést.) — Én bazáros vagyok, s naponta kint árulok a piacon. És az egyik cigányasszony, aki Marinak mondj'a magát, de én megtudtam, hogy közben az igazi neve Jolán. Ilyen vipla foga van oldalt, elöl meg hiányzik, ez azt mondta, hogy én meg vagyok rontva. Mindjárt megnézte a tenyeremet és innen leolvasta, hogy én rontás alatt vagyok. Ezen kell segíteni. És ezt csak ő tudja levenni, ezt a rontást. Ő tud rontani, bontani, házasságot összehozni. Szétszedni is tudj'a, összehozni is tudja, és azt mondta, hogy ezt a dolgokat itt a lakásomon lehet megcsinálni, ezt a rontást itt tudja levenni. Ő Marikának mondta magát, de ő, az eredeti neve, — megtudtam, — hogy Jolán. És akkor ő hozott egy asszonyt, azt nevezte ő főasszonynak. Egy öreg asszony volt. És akkor elkért tőlem egy bögrét, egy kis vizet tett bele; És akkor letérdepelt és imádkozott. Beletett még egy kanalat, meg egy tízforintost. És azt mondta: az a kanál ki fog ugrani, s akkor elmúlik a rontás. És úgy is történt, hogy ki is ugrott, és pár perc múlva nagyot pattant a kanál, énfelém ugrott. Nagyot néztem. Én elhittem. Én hiszékeny ember is vagyok és nekem, én tudok is hinni, úgy-e. (Nem gondolt arra, hogy ez csak babonaság?) — Nem. Még mindig nem tudtam. És akkor egy más alkalommal megint jött, rá egy két hétre az az öregasszony. Akkor még gyertyákat hozott, azt mondja: kilenc gyertyát kell meggyújtani. És ott is letérdepeltek, imádkoztak. És még azt is mondta, hogy van nekem egy szerelmem, mint a Béla. És én még családot is akarok, azt is mondta. Ő már azt tudta, akkor, én mondtam, hogy még szeretnék családot is. (Valóban van ez a Béla?) — Van. Van ez a Béla. Hát tudja, vendég volt az üzletben, hát olyan futó vendég. De hát én akkor rögtön mindjárt arra is gondoltam, arra a Bélára, akit én ismerek. (Hány éves az a férfi?) — Az a férfi? Hát ő egy 65 év körüli. (Maga szerette őt?) — Szerettem. Hát szerettem. Mert kedves, szimpatikus is volt hozzám. És akkor még meggyújtottak kilenc darab fekete gyertyát. Az kicsalt tőlem 3500 forintot: ez kell a keresztútra. Azt mondta, hogy ő, keresztútról jöttek. (Minek az a fekete gyertya?) — Fekete gyertya? Hát azt csak ők kapják. A jó asszonyok. (Akkor rögtön oda le kellett fizetni a 3500 forintot?) — Kikövetelte. Kierőszakolta, mert akkor nem lesz jó, nem gyógyulok. Nem megy le rólam a rontás. Hát oda is adtam, mert volt annyi pénzem. És akkor, ha azt nem adom oda, akkor a rontás rajtam marad. De így tudja levenni, avval, hogy gyertyát gyújtott. 52
