Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Umbulda I. (riportszatíra)

— Te jó isten, már a kéményt is kenni kell?!?

— Igen, meg kell. Két vödör malterba került az egész, sikerült elhúzni négy-öt óráig az egészet. Bevallom őszintén, én csak napoztam. Én csak azért voltam, hogy felvigyem a maltert, és azt higyjék, hogy hát jaj, de nagyon keményen dolgozunk odafenn.

— És a mester saját maga, tulajdon kezével kente a kéményeket?

— Igen. Egy fél órát kellett dolgozni azért a 2200 forintért. Maszek megrendelőnél a mester maga megdolgozott azért a fél óráért. Két-három ezerért vagy négyezerért. Fél óra alatt keresni 2200-at, megérte neki dolgozni.

— Akkor az egy óra alatt 4400, a maga húsz forintos órabéréhez képest, ez több mint kétszázhúszszoros.

— Zuglóban el kellett húzni három napig egy 10 500 forintos munkát. Egy tetőt kellett átrakni.

— Mennyi idő alatt lehetett volna elvégezni ezt, ha nagyon igyekeznek?

— Egy nap alatt. Vélem, nyolc óra alatt. Szerencsénk is volt, esett az eső, és mi fenn voltunk a tetőn, és azt hitték, hogy dolgozunk. Hát eliszogatott a mester magában szépen, én meg ücsörögtem a padláson. És így sikerült három napig elhúzni 10 500 forintért.

— Előfordult-e, hogy a megrendelő sokallta a főnök által ajánlott árat? Mit lehet ilyenkor halandzsázni? Hogy miért kerül ilyen sokba a munka?

— Ó, hát azt mondta a mester, hogy nagy az én adóm, napi 2000 forint az adóm, ha nem dolgozom is, azért kérek én ilyen sokat. Még nincs is benne anyag. Úgy, hogy én majdnem ingyen jöttem ide dolgozni. Ezt mondta, ahol csak 3000 forintot keresett két- három óra alatt. Mindig ez volt a szöveg.

— Mennyi lehet a napi adója a 2000 helyett?

— Hát úgy durván 150 000 forint, amit befizet évente. A többi megmarad neki tisztán.

— Háromszáz munkanapos évet véve alapul, ez napi 500 forint átlagot jelent, nem 2000-et.

— így van. De még ennyi sincs, mert azért 700 000 forintot nemigen vallanak be kisiparosok.

— A miénk már egy őszinte kisiparos.

— Igen.

— Nagyvonalú. Az államhoz. Mondja, és a maszekokhoz is ilyen nagyvonalú?

— A maszek a maszekot is becsapja.

— Ez az egyetlen öröm az egészben.

— Csináltunk egy 25 centis bádogdarabot, oda kellett forrasztani a csatorna szélire. O, hát ez nagyon nagy munka, mondta a mester a másiknak.

— Mindig tegyük hozzá, hogy ez reálisan mennyi időbe és mennyi pénzbe tellett volna?

— Ó, hát ez 10 perc. Fölmászik a létráról, odaforrasztjuk, kész. Mondta nekem a mester, hogy na komám, itt el kell húzni az időt. Ő is maszek, mi is maszekok vagyunk, adunk neki. És elhúztuk az egész napot, ellófráltuk az időt, a padláson én lestem, hogy mikor jön a másik maszek, ha jön, úgy tegyünk, mintha nagyban dolgoznánk. Mindenféle szerszámot odavittünk, két ládára való szerszámot, mindent kipakoltunk, az udvart

48