Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Umbulda I. (riportszatíra)
teleraktuk. Jó volt az álcázás. Délután 3-ra végeztünk a 3000 forintért egy húsz centis bádogdarabbal. — Mi volt a legjobb átlag, amit egy munkáért leszakított a mester? —A Belvárosban lakott egy művész. Megkérte a mestert, hogy csináljon neki tetőablakot. És a mester el is vállalta. Az egész munka 19 000 forint volt, egy napig tartott, de két napig elhúztuk, sikerült. És hadd tegyem ehhez hozzá, hogy a bádog is vállalattól lett szerezve, umbulda folytán. Úgy lett „szerezve” az anyag. — És mennyi az egynapi bevételi rekord? — Például körbe kellett szegni egy lapostetőnek a szélét bádogszegéllyel, 30 méter szegély, 52 000 forintért, egy nap alatt. — 52 000 forint munkadíj egy nap alatt? — Egy nap alatt 52 000 forint. Hát az anyaggal együtt. Na de maximum 5000 forint volt az anyag belőle. És kifizették minden zokszó nélkül. 52 000 forintot. — Mennyi lehetett a tiszta haszna ebből az 52 000-ből, ha mindent leszámítunk belőle, az adót, anyagot, önköltséget, a maga bérét? — 45—46 ezer. 45 ezer tisztán. — Ismételjük meg: Egy nap alatt. Mit kérhetett volna ezért a munkáért törvényesen? — 1500 forintot maximum. Akkor már elég jól megkérte az árát. — Mondja, akiről beszélünk, az egy különlegesen mohó, különlegesen ügyes,különlegesen ravasz kisiparos, vagy ez egy általános árfolyam? — Befutott kisiparos. Otthon van a szakmában. — A kisiparosok többsége általában „rákér”? — Ez alatt az öt év alatt egyetlen kisiparos még csak megközelítőleg sem dolgozott soha kisipari áron, amilyen példákat én tudok. — Tehát ez nem egy kirívó eset, hanem inkább általános? — Igen. Általános. Aki ugye már 10, 20 éve kisiparos, az már tudja, hogy hol zizeg a pénz és nem csörög. — Van olyan, hogy egyik maszek a másik maszek vállalkozót informálja, hogy a kund- schaft jó vastag erszénnyel rendelkezik? — Hogyne, persze. Csak így dolgoznak az építőiparban a kisiparosok. Egymást segítik, egymást ajánlják. Nem vesznek össze húsz-harmincezer forinton. Még 100 000 forinton sem. Kisiparosok egymásközt. — Tegyük fel, hogy nekem van egy házam, beázik a tető. Megbízok egy kisiparost, az illető azt mondja, hogy 20 000-ért elvállalná. Akkor én bemegyek a KIOSZ-ba, megnézem a kisipari egységárgyűjteményt, kiderül, hogy ezért a munkáért ő 4000-et kérhetne. De ő már elvállalta a munkát. Elvégeztetem vele, befejezte, és a húszezer helyett adok neki négyet. Most mit tehet a kisiparos? — Lerágja a körmét, vagy dühöng. Semmit nem tud csinálni. Megveri a megrendelőt. Esetleg. Káromkodva elmegy. Nem tud az égvilágon semmit csinálni. Mehet a sóhivatalba magyarul. — Még egy feltételes játékba menjünk bele. Elvégeztetem a 20 000 forintos munkát* Megalkudtam vele, megcsinálta. Befejezte, jön elszámolni. Most én azt mondom neki* hogy igenám, de csak akkor fizetem ki a 20 000-et, ha nekem 20 000-ről számlát ad. — Nem ad számlát, de általában kettő-három emberrel dolgozik, és hát azok ugye körbeállják a tulajt, vagy kifizeti, vagy elverik. Na komám, fizetsz, vagy elverünk? Áz 49
