Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 3. szám - Végh Antal: Nyugati utakon (útinapló)

>

— Erre eddig még nem gondoltam.

Aztán Amerikáról beszélgettünk.

—■ Én nem vagyok amerikai! — mondta. — Tőlem Amerikával kapcsolatban nem kérhetsz számon semmit. Amerika a föld legnagyobb csalója! A módszert Angliától örökölte. Ez a világ legnagyobb emberirtó hatalma! Először majd egy szálig kiirtották az indiánokat, aztán az afrikai négerek egy részét. Te tudsz arról, hogy az angol gyarmatokon egy pár évtizeddel ezelőtt még olyan tankönyvek és térképek készültek, amelyeken egyedül csak a Brit Birodalmat tüntették fel! Hogy ennyiből áll a világ! És ezt tanították a bennszülött iskolásoknak.

— Nem. Erről még nem hallottam.

— Amerika még mindig így él. E szerint a recept szerint. Persze, most már a huszadik század módszereivel dolgoznak. Úgyhogy nekem elegem van Amerikából.

— Elhiszem. De ez nem lohasztja az én kíváncsiságomat.

— Módodban lesz szétnézni. Ne haragudj, ha kemény dolgokat kérdeztem tőled!

— Ugyan! Kérdeztek éntőlem ennél már keményebb dolgokat is.

— Hol?

— Otthon! Magyarországon.

— Furcsa, hogy te most azt mondtad; otthon ... És hogy a kommunizmusban van otthona az embernek.

— Van! Nekünk ott az otthonunk a Dunánál, a Tiszánál.

— Tulajdonképpen szerencsés vagy, hogy el tudtad fogadni a kommunizmust. Hogy kommunista vagy.

— Engem otthon egyesek nem tartanak kommunistának!

— Ugyan! A könyveidet meg kiadják...? Minden írásodat! Nézd ... Legyél csak kommunista nyugodtan! Ne tagadj meg semmit, azért, mert itt vagy! Én megértelek. Mi megértjük, ha valakinek elvei vannak. Sőt, irigyeljük is. Most, amíg Amerikában vagy, az lehetsz, ami akarsz!

Olyan szobába mentünk, ahol csak könyvek voltak, egy kis asztal és egy fekhely; rajta előkészítve az ágynemű. A fal mellett mindenütt állványok, polcok, telis-tele könyvvel, a mennyezetig.

— Csak nyugodtan nézgelődj, lapozgass, ha van kedved .. .

Persze hogy nem aludtam el egyből, szétnéztem a házigazdám könyvtárában.

Angol és magyar nyelvű könyvekből állt a könyvtár. Tárgykör és szerzők szerint is csoportosítva. Megnéztem néhány angol könyvet is —„What we must know about Communism?”

„Communist China today.”

Aztán a magyar nyelvű könyvek is: Rákosi Mátyás összes művei, Lenin, Kari Marx, Sztálin, Kádár János.

Riportok Oroszországról.

Nincs sok magánkönyvtár ma idehaza, amelyiknek az állománya ilyen gazdag lenne hasonló témából, mint ez a bostoni. Az egész gyűjteményen látszik, aki ezeket a könyveket összeszedte, vásárolta, válogatta, aki használja ezeket: a lételeme a könyvtár! De kié lesz mindez, ki fogja ezeket a könyveket örökölni? Kit fog érdekelni egy idő múlva mindaz, ami ezekben a könyvekben írva vagyon? Nemcsak az emberek pusztulnak el itt — mint mindenütt — de meghalhatnak a könyvek, a könyvtárak is; itt, Amerikában.

És talán két nemzedék se kell ehhez?

Megnéztem az órámat, fél négy volt. Csak tudnám, hogy ez hajnali, vagy délutáni fél négy?

Mielőtt még lefeküdtem volna, felírtam a beszélgetésből néhány gondolatot. Pél27