Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 2. szám - SZEMLE - Tömöry Péter: Györffi Kálmán: A visszatekintő

pedig politikai célkitűzéseihez megnyerte a székelyek támogatását, akik cserében 1599-ben a vajdától visszanyerték legfontosabb szabadság- jogaikat.

A rend tartó székely falu a feudalizmus utolsó évszázadaiból fennmaradt székely faluközösségi határozatokból nyújt át egy csokorra valót. A kötetet Imreh István látta el bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel. A török kiűzése után Erdély a Habsburgok kezére jutott. Helyzetét az 1691-ben kiadott Diploma Leopol- dinum szabályozta, s bár a fejedelmi trón betöltésének kérdését nyitva hagyták, a tényleges hatalom az Erdélyt megszállva tartó császári csapatok parancsnokának a kezébe került. Létrehozták a székely határőrvidéket. Ezzel a hatalmi átrendeződéssel a székely falu átkerült egy nagyobb hatalmi-politikai egység keretébe, s osztoznia kellett annak sorsában. A székely faluközösségi életformát, a szokásrendet, az emberi együttélést a legapróbb részletekig szabályozó szerkezetet, a korábbi századok népi életrend- jénekeztatöbbévszázados belső öntörvényekkell rendelkező világát bomlasztani, sorvasztani kezdte a Habsburg központi irányítás irgalmatlan rendelethalmaza. A faluközösségekben mindaddig uralkodó szokás összeütközésbe került az állami beavatkozással (adókivetés, határőrszolgálat stb.); a szokást fenntartó közösségi akaratot a „vessző fegyelmével” fenyegető külső kényszer váltjaiéi. Érdekes és izgalmas olvasmány a könyv: szemelvényei, a falutörvények és a falujegyzőkönyvek — akkor felbecsülhetetlen értékű történelmi forrásai — bepillantást nyújtanak a székely múltbeliségbe, a faluközösség szokásrendjébe.

Az Erdélyre nehezedő Habsburg elnyomás következő állomásáról, a 48/49-es szabadságharc leverését követő évek eseményeiről, a Habsburg- ellenes mozgalmak utolsó felvonásáról szól Károlyi Dénes válogatása, a Székely vértanúk 1854. 1849. júniusától Erdélyben kezdetét vette a „kötélkorszak”, amely a rend és a császárhűség jelszavával takarózva az élet minden területén kegyetlenül fellépett minden haladó gondolat ellen. A rendet nagyszámú császári katonaság és szervezett titkosrendőrség biztosította. Ebben a reménytelen helyzetben kezdte meg a Habs- burg-ellenes szervezkedést Makk József, volt komáromi ezredes. Kalandos úton eljutott a törökországi emigrációban élő Kossuthhoz, akivel — illuzórikusán egy elkövetkezendő általános európai forradalmi helyzetre hivatkozva — felvázolták a szervezkedés célját és alapelveit. Miután Makk visszatért Bukarestbe, a szervezkedés központjául a Székelyföldet választja, ahol egykori nemesi származású katonatiszteket, elégedetlen kis- és középbirtokosokat, a liberális értelmiség egy részétJlpróbálta megnyerni

az ügynek. A mozgalmat, amelynek Makk mellett fő szervezői Török János, a marosvásárhelyi református kollégium tanára és Gál Sándor tábornok voltak — az osztrák titkosrendőrség 1852 elején könnyen felgöngyölítette, s a mozgalom vezetőit 1854-ben kivégezték. A könyvben Károlyi bevezető tanulmánya után az összeesküvéssel kapcsolatos levelek, iratok találhatók.

ÁCS ZOLTÁN

GYORFFI KÁLMÁN:

A VISSZATEKINTŐ

Györffi Kálmán nem tartozik a látványosan induló írók közé. Első kötete, amely novellákat tartalmazott,a második Forrás-nemzedék sokat vitatott, mai napig is vitákat fölkavaró (lásd. Gálfalvi György Marad a láz? című interjú kötetét s a nyomában megjelenő rengeteg méltatást, cikket) jelentkezése utáni látszólagos irodalmi szélcsendben látott napvilágot. Bár bírálói észrevették tehetségét, meg kellett várnia könyvének megjelenését, hogy felfigyeljenek munkásságára, érdekes-markáns világlátására, rendkívül gazdag élményanyagára. A második könyv (Házavatás. Ágnes),amelyben két kisregényt adott közre, már vitát kavart föl. A vita érdekessége, hogy a Györffi előtt járó nemzedékek kritikusai kétségen felülinek minősítették tehetségét, sa két kisregény hagyományosan építkező, rendkívül magabiztos, epikus lélegzetvételű, sodró és magával ragadó lélekábrázolású, higgadt-nyugodt stílusát elismerve a megszületendő új erdélyi magyar regény várományosának tekintették.

A fiatalok romániai magyar irodalmában a valódi és sajátos nemzetiségi regény, mely Kacsó Sándor, Nagy István, Asztalos István, Horváth István, Kovács György, Szabó Gyula, majd Sütő András és Bálint Tibor úttörő irodalmi tevékenységét követően a nemzetiség világának minden fontos összetevőjét a magyarázkodás, szü kség- indoklások jegyeitől mentesen, a sűrítő-tipizáló, általánosító fi kció eszközeit is igénybe véve ötvözné irodalmi művé, mind ez idáig nem született meg.ASütőék után következő nemzedékre hárult volna az úttörés betetőzése. Ebben a nemzedékben azonban kiváló novellisták mellett (Bodor Ádám, Csiki László, Kocsis István) költők ruccantak át az epika mezejére, ők próbálták meg az új körülmények szülte nemzetiségi tudat nagyepikai megfogalmazását (Pl. Király László Kék farkasok). Áz is tény, hogy a két háború közötti erőteljes polgári regény vonulata elhomályosult. A hagyományos regényírás kiment divatból, az új romániai regény lemondott a hagyományosan klasszikus építkezésről, problematikájában a kortárs nemzedékek életéről nagy keresztmetszetű és hosszú lélegzetvételű freskó megrajzolásáról.

80