Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 2. szám - Czakó Gábor: Négy szobor (elbeszélés)

a Rendező —, hogy ezen a hétszázvalahány négyszögölön, azaz ebből a telekből- térből, mint olyanból csinálj művet.

— Mint olyanból. — Arcz nem gúnyolódott, inkább szomorú volt. Régről ismerte a Rendezőt; például a váradi Aranyszarvas Hotel kávéházából, a helyi értelmiség gyűl- helyéről. Akkoriban persze még nem volt Rendező, hanem „kurva tehetséges srác”* — valóban a nyugati topisokkal egyidőben járt szakadt farmerben, rendelt üres kenyeret sóval-paprikával, adta bérbe a lakását**, hogy csövezhessen. Arcz akkor beszélgetett vele utoljára, amikor egy sörközi világmegváltó csevegés végén ezt a kérdést kapta tőle: „Neked annyi jó sztorid van, János, nem firkantanál le nekem egyet? Én majd kipofozom, leforgatom, és ha fölvesznek a Főiskolára, „kifizetik neked”. Arcz ekkor nagyon elcsodálkozott: „Hát nem azért akar valaki filmrendező lenni, mert rengeteg megfilmesíteni valója van?” „Dehogynem” — az ifjú titán meg- buksizta Arcz busa fejét, majd könnyedén elslisszolt a lábjegyzetben említett modern hölgyekhez.

— Fantasztikus a terved, János, fantasztikus és gyönyörű! A Rendező körülhordozta tekintetét. — Némileg idealista. De azért csak fejtsd ki a nézőknek. Lehet, hogy megtámadnak miatta, a főnökség tán ki akarja vágatni, de én keresztülverem, ne aggódj. A nézők többsége biztos melletted lesz; nagyon zabálják mostanában a hősi elhatározásokat; rettenetes hősinség van a világban. Hősaszály öregem, hősaszály, vagy hősapály.

— Van helyettük műhős elég — jegyezte meg csöndesen Róthfux doktor.

— Műhős? — A gyönyörű csapóleányzó szűkülő körökben melléjük sündörgött, igen vágyott legalább a figyelem perifériájára kerülni.

— Magácskábói is lehet hős — mosolygott a szépségnek kijáró kedvességgel az öreg orvos —, ha a Rendező úrnak úgy tartja a kedve.

— Ugyan!

— Dehogynem! Csinálhat magából sztárt, képeslapok címoldalára kerülhet.

— Á! Nincs nekem annyi tehetségem.

— Nem kell tehetség. Ha lenne, egész más utat kellene választania. Egy menedzserre van szüksége, akinek engedelmeskedik. Ez lehet a Rendező úr, vagy egy másik rendező, aztán a kamaszok gyűjteni fogják a fényképeit. Például azok a fiúk, ott lent, a szobroknál.

— Kutyába se vesznek.

— No, nem kutyába veszik, Angyalka — pirított rá a Rendező. Angyalka szolgálat- készen elpirult, Róthfux doktor pedig folytatta.

— És ha egészséges. ..

— Makkegészséges vagyok! Különben nem lehetnék vitorlázórepülő.

— Pompás. Akkor egy adag szerencsével még űrhajós is lehet magácskábói.

— Ahhoz nem értek — vallotta be szerényen Angyalka. — Eddig csak vitorlázó- gépet vezettem.

— Nem érteni kell hozzá, hanem kibírni. Gondolja, hogy a Lajka kutya értett az űrhajó vezetéséhez? Még Gagarinnak se kellett értenie hozzá. Elviselte és kész, akár a többi. Ne gondolja, hogy egy ilyen sok milliárdos, kisebb országok egész nemzeti jövedelmét fölemésztő szerkentyűket — hogy az ügy propagandaértékéről ne is beszéljünk — kiszolgáltatnak egyetlen, akármilyen jól képzett pilóta esetleges indiszpozíciójának? Ne legyen ennyire naiv, ööö Angyalka.

Angyalka ez idő tájt naivitásától remélt legtöbbet, s hogy az orvos eltiltotta tőle, nem tudta hirtelenjében, mihez kezdjen.

* Több kávéházi diáklány és tanítási időn kívül szabadszájú pedagógusnő egybehangzó megjegyzése.

** A Kálvária dombi lakást nagymamájától örökölte.

23