Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - MŰHELY - Népismeret a múltban és a jövőben (Tálasi István válaszol Bárth János kérdéseire)

Megírtam egy tanulmányt Kiss Lajos születésének századik évfordulójára. A következő évben jelenik meg. Ez az írás a néprajzi csoportok kutatásában már régen felvetődött kérdésre próbál felelni: Mi Hódmezővásárhely helye a magyar népi kultúrában? Az elmúlt hetekben jelent meg egy tanulmányom a sarló-kasza eszközváltás kérdéseiről. Lényege: A termelés és munkaracionalizálás a magyar parasztság körében. Régebbi tanulmányaimból készítettem egy válogatást. Hamarosan meg fog jelenni. Az egyetem adja ki. Szeretném a sarló-kasza eszközváltás témakörében végzett kutatásaimat egységes könyvvé formálni. Utána kidolgozom egyetemi előadásaimat, oly- formán, hogy közzétehetők legyenek. Ha időm engedi, szeretnék még összeállítani egy tanulmánykötetet, amelyben kisebb írásaim és esetleg tanulmánnyá már nem érlelhető gyűjtéseim, néprajzi torzóim is helyet kapnának.

Értesüléseim szerint nagyon lelassultak az új Magyarság néprajzának az előkészületei. Mi ennek az oka, és vajon indokolt-e most egy ilyen nagy néprajzi összefoglalásnak a megírása?

Hátulról kezdem a dolgot. Nem vitás, hogy az összefoglaló mű elkészítése indokolt és szükséges.

Vannak a néprajztudománynak olyan kutatói és tisztségviselői, akik azt vallják, hogy nem érkezett még el az idő a szintézisre.

Ezeket a vélekedéseket én éretleneknek tartom. A magyar néprajz első nagy, négykötetes összefoglalása az 1930-as években készült el. Akkor Európában ez volt a legjobb nemzeti néprajzi összefoglalás. Azóta azonban eltelt fél évszázad. Ez alatt az idő alatt rengeteg új tudományos eredmény született. Itt az ideje, hogy megszülessen az új összefoglalás új szemlélettel és új adatok felhasználásával. A megvalósításra az első lépések már 1955-ben megtörténtek. 1966-ban ismét elkészült egy tervezet. 1968-ban azonban az egész vállalkozás az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának gondozásába került. Elkészültek a témavázlatok, a kiadó szerződést kötött a szerzőkkel. Közben azonban vita támadt az első kötetben kifejtendő alapkoncepció körül. Ezért gyakorlatilag alig folyik a munkák szervezése. Ha azonban az alapkoncepció kötetének tartalmában megegyezés születik, akkor semmi akadálya nincs, hogy a vállalkozás megvalósuljon. A döntés azonban most már egyre sürgősebb.

Györffy István a Néphagyomány és a nemzeti művelődés c. müvében nemzeti műveltségünk alapjává akarta tenni a néprajzot, a népismeretet. Azóta sokat változott a világ. Hogyan ítéli meg ma a népismeret eme funkcióját és jelentőségét?

Tisztelnünk kell Győrffynek ezt az álláspontját, hiszen nagyon veszélyes és nehéz időkben, az 1930-as évek végén, az Anschluss után írta. A budapesti egyetem tanárai közül ő merte egyedül felemelni a szavát, hogy vigyázat, veszély fenyegeti a magyar népet és kultúráját. Ebben a történelmi helyzetben a magyar nép kultúrájának erősebb hangsúlyozásával akarta a veszélyt ellensúlyozni. A művében felvetett igények egy része azóta megvalósult, más része pedig már nem aktuális, miután átszerveződött az élet és ma más intézményrendszer van. A népi kulturális értékek fenntartása ma az énekoktatásban érvényesül a legáltalánosabban. Azt hiszem, a történelemoktatásnak még többet kellene foglalkoznia gazdaságtörténettel, életforma-történettel és ezen belül a parasztság kultúrájának történetével a néprajz eredményei alapján. Jó, hogy van már olyan történeti mű, sőt középiskolai történelmi tankönyv is, amely a néprajz eredményeit, illetve a népi kultúrának egy bizonyos korban való súlyát, szerepét, jelentőségét figyelembe veszi. A néprajzi ismeretek az oktatásban, a tudományos együttműködésben, a művészeti alkotómunkában és a közművelődésben várhatóan egyre nagyobb szerepet kapnak.

93