Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - MŰHELY - Népismeret a múltban és a jövőben (Tálasi István válaszol Bárth János kérdéseire)
személyzetet kell biztosítani. Ha ezt elmulasztjuk, a felelősség nemcsak a néprajztudományt terheli. A mag/ar néprajzi kutatást kb. másfél száz hivatásos néprajzkutató és sok ezer ún. önkéntes gyűjtő végzi. Mi a véleménye az önkéntes gyüjtőmozgalomról, és milyen feladatokat lát e mozgalom szervezésében? Tekintve, hogy több mint egy évtizede társadalmi munkában végzem az évi zsűrizés elnökségét, van bizonyos tapasztalatom a társadalmi gyűjtésről. A társadalmi gyűjtők munkájára szükség van és hasznos is. Pl. a finneknél és az észteknél folyó társadalmi gyűjtőmozgalom nagyon jól szervezett. Nálunk is sok anyag gyűlt össze. Az évenként kiírt pályázatokat általában irányított szempontok szerint készítik el. Ezeknek a munkáknak van értéke. Figyelembe kell azonban venni azt, hogy ma már a 80 évesek is a századfordulón születtek, és így a XIX. századi paraszti életformáról alig gyűjthetők adatok. Ezek szerint nincs perspektívája az önkéntes gyűjtőmozgalomnak? De van, csak mást kell csinálni, mint eddig. Sokkal több gondot kell fordítani a változások folyamatainak feltárására. Ehhez azonban a honismereti köröket jobban kell irányítani, szervezni és vezetni. A gyűjtőmozgalom országos szervezettsége, irányítása és vezetése is sok kívánnivalót hagy maga után. Arra kellene törekedni, hogy a gyűjtőmozgalom szervezeti és tudományos irányítása a múzeumi hálózat feladatköréhez tartozzon. A hivatásos és az önkéntes kutatók táborán kívül meg kell még említenünk a külföldi magyar kutatókat. E kutatók műveivel esetleg gyakrabban találkozik az olvasó, mint a magyarországi kutatókéval, mivel viszonylag nagy példányszámban jönnek be az országba. Hogyan ítéli meg a föllendült külföldi magyar néprajzi kutatást? Nagy örömmel fogadjuk ezeket a könyveket, mert gazdagítják ismereteinket. Legtöbbjük megszületése összefügg a néprajz iránti érdeklődés növekedésével. A nemzetiségi magyarság köréből érkező néprajzi könyvek, sokszor régiesebb világot tudnak bemutatni az olvasónak, mint a magyarországiak, mivel peremterületek magyarságának kultúrájáról szólnak. A magyarországi kutatók is igyekeznek a határainkon kívül élő magyarság körében kutatni. Pl. a Magyar Néprajzi Atlasz gyűjtőmunkálatai államközi megállapodások keretében kiterjedtek a nemzetiségi sorban élő magyarságra is. Az ott élő kutatóknak azonban mégiscsak könnyebb e területeken kutatni. Nagyon örülünk munkájuk fellendülésének, mivel eredményeikre nagy szüksége van az egyetemes magyar néprajzi kutatásnak. Mi a magyar etnikumot kulturális egységként értelmezzük. A magyar nyelvterülethez való tartozás körülbelül egybeesik a magyar népi kultúra egységéhez való tartozással. A néprajz kis létszámú tudomány. Minden tudományban vannak szakmai csoportosulások. Ez természetes. A néprajzban e szakmai csoportosulások néha a kelleténél erősebb hangsúlyt kapnak. Milyen kiutat lát ebből a helyzetből? Sajnos, ahol emberi munkaközösségek dolgoznak együtt, ott vannak ilyen feszültségek. A legfontosabb az, hogy egységes terv alapján, célkitűzéseink egységesítésével dolgozzunk, demokratikus összefogással! Ezt minden intézmény tartsa szem előtt és teljes adottságával azon fáradozzék, hogy tudományunk elért eredményei tovább gyarapodjanak! Az utóbbi években már elértük azt, hogy külföldön megbecsülést kaptunk szakunk egésze vagy pedig egyesek munkája iránt. Az utóbbi 30 évben megszületett eredményeinket elismerik itthon is. Ez természetesen nagyon kellemes élmény. Ha most egyesek torzsalkodása miatt nincs összhang, akkor veszélybe jut a tudomány. Ilyen helyzet megteremtéséhez viszont senkinek sincs joga. Legutóbb aGondolat kiadónál megjelent „Kiskunság”c. könyvével örvendeztette meg a néprajz művelőit és az olvasókat. Mostanában min dolgozik, illetve mik a tervei? 92
