Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - MŰHELY - Népismeret a múltban és a jövőben (Tálasi István válaszol Bárth János kérdéseire)

1940-ben táj- és népkutató csoport alakult a Közgazdasági Kar Gazdaságföldrajzi Tanszékén. Ez a csoport szervezte a rendszeressé váló táj- és népkutató munkát, az ilyen érdeklődésű ifjúság nyári táborozásait, valamint az ifjúsági pályázatok rendszerét.

1942-ben, Teleki Pál halála után alakult meg a Teleki Pál Tudományos Intézet, amely 1945-ben Kelet-Európai Tudományos Intézetté szerveződött át. 1949 novemberében oszlott fel az intézet az új tudománypolitikai elgondolásoknak megfelelően. A Kelet- Európai Tudományos Intézet keretében három intézet működött: a történettudományi, a jog- és államtudományi és a néptudományi. A Néptudományi Intézet igazgatója Győrffy István fia, a történész Győrffy György volt. Én vezettem a néprajzi osztályt. A Néptudományi Intézetben komplex módon próbáltuk kutatni a magyar parasztság kultúráját. A többségben levő néprajzkutatókkal együtt dolgoztak itt a társtudományok képviselői is. Az intézet munkatársa volt többek között: Maksay Ferenc történész, Belényesy Márta történész, Lőrincze Lajos nyelvész, Méri István középkori régész, valamint a néprajzkutatók közül: Vajkai Aurél, Morvay Péter, K. Kovács László, K. Kovács Péter, Kovács Ágnes, Kresz Mária.

Az Államtudományi Intézet Táj- és Népkutató Csoportja jelentette meg a nevezetes „piros” könyveket, amelyek között olyan művek voltak, mint: Kardos László: Az Őrség népi táplálkozása, Papp László: Kiskunhalas népi jogélete stb. Már 1945 után a Néptudományi Intézet gondozásában láttak napvilágot azok a füzetek, amelyek ösz- szességükben „A néptudomány kézikönyve” címet viselik. Ezekben a szerzők áttekintették a néprajz egy-egy ágának eredményeit és meghatározták a feladatokat, tennivalókat. A Néptudományi Intézet szervezte 1947—48-ban a centenáriumi 48-as néphagyo- mánygyűjtést is.

Ha már az intézeteknél tartunk, professzor úr egyik legtöbbet idézett tanulmánya az Alföldi Tudományos Intézet évkönyvében jelent meg 1946-ban. Hogyan működött ez az intézet, és miért szűnt meg? Véleménye szerint hiányzik-e ma tudományos életünkből?

Ez az intézet annak idején néhány szegedi professzor buzgólkodásából született meg. Különösen sokat tett érte Bartucz Lajos antropológus. Előzménye az 1927-től működő Alföldkutató Bizottság volt. Fontos folyóiratokat adtak ki, mint a Föld és Ember-t és a Népünk és Nyelvünk-et. Hivatalosan 1943-ban szerveződött meg az intézet. Az Alföld sokoldalú kutatására volt hivatott. Munkájában nagy hangsúlyt kapott a néprajz és a történelem is. Első évkönyvükbe tőlem is kértek cikket, amely a háborús viszonyok miatt csak 1946-os évszámmal jelent meg. Korrektúráját 1944 nyarán a Kárpátokból még haza tudtam küldeni, de utána, mivel hadifogoly voltam, két évig nem hallottam a tanulmányomról.

Ezek szerint sajnálhatjuk, hogy ez az intézet később ilyen formájában megszűnt?

Sajnálni lehet, mert a lehetőségek meglettek volna a munka folytatására. Tulajdonképpen a szegedi egyetemre épült, mint olyan tudományos intézményre, ahol adva van egy megfelelő tudományos irányítási és személyi keret.

Tanulmányában, amely az Alföldi Tudományos Intézet első évkönyvében jelent meg, meghatározta az alföldi néprajzi kutatás feladatait. Most három évtized távolából, hogyan látja az ott leírtakat? A közben lezajlott paraszti sorsforduló és a néprajztudomány fejlődése ellenére, mit érez még megoldatlannak az ott tárgyalt kérdésekből?

Ami ott megjelent, annak a fogalmazása azóta nyilván hangnemben talán kicsit régiesnek érződik. Álapvetően azonban az ott kifejtett kérdések tartalmilag fennállnak továbbra is. Lépések történtek ugyan már bizonyos mértékig a kérdések tisztázására, azonban ez távolról sem jelenti azt, hogy ne lenne sok tennivaló. Az általam javasolt kutatásoknak körülbelül 20 százaléka történt meg azóta. A többi kérdés még megol89