Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - MŰHELY - Hencz Aurél: Erdei Ferenc tanyarendezési elképzelései a felszabadulás előtt

a távolságok és a különállás egyrészt közlekedéssel, másrészt egybeszervezéssel nagymértékben csökkenthető. Olyanféle szervezeti és közlekedési rend kialakulását javasolja, amilyen a tanyás városoknál van. Szerinte akármilyen messze is van a tanya a várostól, mind szervezetileg, mind közlekedésileg mégis hozzá tartozik, és valamiképpen részesül a város javaiból. Erdei tehát a falut is a városhoz köti, s lényegében kiiktatja a vármegyét és a járást. Ugyanis elgondolásában az igazgatás alapegysége egy- egy város a vidékével, tehát tanyavilágával és falvaival egybeszerveződve, s az ily módon kialakítandó közigazgatási terület kisebb a vármegyénél és nagyobb a járásnál.

Erdei, Mendöl s általában a geográfusok kritikáját nem hagyja szó nélkül. A földrajztudósokkal szemben, akik a tanyát önálló településnek, pontosabban szórványtelepülésnek tekintik, továbbra is fenntartja eredeti álláspontját, vagyis hogy a tanya nem lakás, nem telephely, hanem munkahely, termelési üzem, amelyhez kapcsolódik ugyan valamelyes ott-tartózkodás, de nem megtelepült lakás, hanem a termelés szükségletei kívánta „tanyázás”. Társadalmilag tehát a tanya — a cselédes és a kisgazdatanya is, még inkább az állandóan lakott tanya — olyan szorosan és közvetlenül szerveződik a városi házhoz, hogy ezzel együtt egy település. Erdei szerint tehát a tanyás határ nem önálló település, hanem része egy nagyobb egységnek: városrész vagy falurész. Lehet ugyan önálló tájegység, de nem önálló település. A földrajztudósokkal szemben is makacsul védi a tanyás városi települést: ez kiemeli a parasztságot rendi alárendeltségéből és falusi izoláltságából, s beiktatja a magasabb kultúra és civilizáció vérkeringésébe. Az ilyen szervezetben élő parasztság nem elmaradott társadalmi osztály, hanem az európai fejlődésbe bekapcsolt őstermelő, aki a társadalmi életben lassan levetkőzi paraszthagyományait, és öntudatos s igényes „polgár” akar és tud lenni. Tehát a város és a falu szintézisét megvalósító magyar tanyás városok nemcsak a falu fájdalmas kérdéseit oldják meg, hanem egyúttal a parasztság fejlődésének is hatalmas utat nyitnak. Megoldják a falu kérdéseit azzal, hogy a parasztságot beolvasztják a városba, s ezzel a falu elmaradottságát és az ebből következő városba özönlést megszüntetik, a parasztság kérdéseinek megoldását pedig azzal segítik elő, hogy alárendeltségéből kiemelik, és egy magasabb társadalmi élet kapuit nyitják meg előtte.

Erdei egy évtizedig tartó munka után 1942-ben fejezte be a magyar tanyarendszert vizsgáló monográfiáját, a Magyar tanyát-t. E munkája töprengő jellegű, s szinte igényli kutatásainak, megállapításainak kiegészítését. A tanya szociológiai szempontból teljesen feldolgozatlan — hangsúlyozza. Ezért munkája a forrásanyag fogyatékossága miatt nem lehet a tanyarendszer teljes és végleges szociológiája, mert ehhez az összes tanyás társadalomnak szociográfiai és történeti feldolgozása szükséges. A feltárt forrásanyag alapján csak bizonyos általánosságban fogalmazható meg a tanya társadalmi valósága, s fejlődésvonala is csak megközelíthető pontossággal vonható meg. Bizonyosnak tartja, hogy részletes társadalmi és történelmi kutatások sokat módosítanak még a megrajzolt képen. Mégis egyrészt általánosabb érvényű jellemzésül, másrészt a részletkutatások segítségére érdemesnek és szükségesnek tartotta megállapításai s javaslatai közreadását. Munkájában bemutatja tanyarendszerünk fejlődését és a hazai tanyatípusokat. Majd tanya- és igazgatáspolitikai értékelést ad. A közigazgatási jogászok elsősorban a tanyai hatósági szervek hiányát sérelmezik — állapítja meg. Akik gazdasági szempontból nézik a tanyai települést, azok a gazdálkodás külterjességét, a piacok hiányát, az állattenyésztés alacsony színvonalát említik meg. Mások az elhanyagolt egészségügyi és kulturális, valamint a társadalmi helyzetet emelik ki. Erdei kiérlelődött álláspontjához következetes maradva megállapítja: a tanyavilág nem társadalmi egyseg. Területi és táji egység, de egy vidék tanyái a laza szomszédsági viszonyokon túl nem szerveződnek egy testté, hanem egyenként beletartoznak a belterület társadalmi egységébe, és együttesen annak egy részét képezik. Tehát nem falvak, hanem

57