Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - MŰHELY - Hencz Aurél: Erdei Ferenc tanyarendezési elképzelései a felszabadulás előtt
den vidéknek megvan a városi központja. Ahol az országban nincsen il/en, az országrendező terv feladata, hogy a központi helyeken fekvő községeket ilyen városokká fejlesszék ki. Az ország 1939-es területét véve figyelembe Erdei mintegy nyolcvan városi központot javasol kijelölni. Ilyen urbanista szervezés mellett tehát mintegy nyolcvan városi központ alakulhat ki, amely elsőfokú városként szorosan magához kapcsolná a környéken elhelyezkedő tanyákat és falvakat, s abba az irányba terelné a fejlő- lődést, hogy az ország egész területe egységesen városi szintre emelkedjék. Ezeknek a városi egységeknek a velük egybeszervezett vidékkel együtt átlagosan százezer lakosa és 200 000 kát. hold területe lenne. Ezek a városok azonban egy-egy vidéknek csak elemi városi szükségleteit elégítik ki. Márpedig olyan közbeeső városi igények is vannak, melyeket a helyi városközpont nem tud kielégíteni, viszont a főváros túlságosan messze esik, s így nem lehetséges, hogy a vidéki polgár esetenként oda utazzék fel jelentősebb szükségleteinek kielégítésére. Ezen feladatok megvalósítására az országrendezési terv keretében céltudatosan továbbfejlesztendők azok a középvárosok, melyek egy-egy nagyobb régió központi helyén fekszenek. Témánkat illetően Erdei alapvető igénye: a mezővárosok meglevő rendszerét nem szabad a tanyák községesftésével megbontani, hanem követelmény, hogy minden ideirányuló gazdasági és társadalmi politika éppen a tanyarendszer akadályainak elhárítását tartsa legfőbb feladatának. Erdei koncepcióját több vonatkozásban vita tárgyává teszi Mendöl Tibor, neves földrajztudósunk. Rámutat a tanyarendszer előnyei mellett annak súlyos árnyoldalaira. A tanyai cselédség tarthatatlan helyzetét említi meg.de észre kell venni az öregkorukra városba költözött gazdákat is, akik egy illúzióért fizetnek igen magas árat, hiszen fiatalságukat sokkal kezdetlegesebb viszonyok között élik le, mint bármelyik falusi. Vajon miért nincs szükség ilyen körülmények között a tanyaközpont-hálózat kiépítésére? Vajon nem jobb-e, ha a gyors orvosi segély, a legelemibb ipari, kereskedelmi, közigazgatási és művelődési szervek a közelben mindig kéznél vannak? Vajon nem lett volna jobb a faluszerű település, annak például szalagtelkes, egyutcás változata, ahol a szántóföld is éppoly közel van, mint a tanyán? Hiszen jó úthálózatba bekapcsolni, egyszerű közművekkel ellátni bizonyára könnyebb egy falut, mint ötvenszer, százszor annyi tanyát. Mendöl sem vonja kétségbe, hogy a gazdasági, kulturális és közigazgatási tekintetben alsóbb fokon álló falu vagy tanyacsoport számára a városnak kell magasabb rendű központtá válnia, s annak csak örülni lehet, hogy a falunak vagy tanyavilágnak szorosak kapcsolatai a várossal. Mendöl szerint az őstermelői életforma korszerűsödése és a városba menekülés vágya egymástól szétválasztható probléma, s az előbbi megoldható úgy is, ha a falu fejlődését biztosítják. A másodikat viszont az egész országra kiterjedő mezővárosi szervezet sem szüntethetné meg, legfeljebb jellegét alakítaná át, hiszen akkor is maradna még vagy kifejlődne valamilyen bonyolultabb civilizációjú központ, s akkor azzal szemben érezné magát minden ott nem lakó — őstermelő vagy nem őstermelő egyaránt —falusinak. II. Erdei 1940-ben Magyar falu címen a falusi valósággal foglalkozó szociográfiai munkáját adja közre. E munkában is szó esik arról az országrendező tervről, amely a Magyar város-ban rajzolódott ki, s melyben helyet foglal a magyar város és tanyavilága mellett a magyar falu is. Erdei alapvető megállapítása: a falu politikai problémáinak a megoldása nem magában a faluban van, hanem a városhoz való viszonyában, közelebbről e kapcsolat erősítésében. A falunak kell a város, hogy hátrányai csökkenjenek, tehát minden falunak legyen városa. A földrajzi elhelyezkedésen nem lehet változtatni, de 56
