Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - MŰHELY - Hencz Aurél: Erdei Ferenc tanyarendezési elképzelései a felszabadulás előtt

mán ősi és új országszervezet nem jutott egyhamar a fölszínre a német császár, máskor a német zsoldba szegődött magyar urak, majd a labancok miatt. Felújították a nemesi vármegyét, és annak alávetettjeivé akarták tenni azokat a parasztvárosokat is, melyeknek a régi települési rendszer egyúttal szabadságot és önállóságot juttatott. Az olasz és a germán területekről érkező új városépítés áramlata adott elégtételt a nomádság gyökereiből sarjadt magyar településrendszernek. A város igazi értelméhez kellett eljutni, hogy a magyar tanyás város gondolata elfogadtassék, és a városba özönlés modern veszedelmének kellett megjelennie annak megértéséhez és helyesléséhez, hogy ne zárkózzék önmagába a város, hanem mindenki városlakó legyen, s munkája szükségletei szerint szakadjon csak ki egy időre a belterületi közösségből. így újult föl a mezővárosok rendszere. Hátravan azonban ama tétel elfogadtatása — hangsúlyozta Erdei —, hogy ez a városrendszer betöltheti az egész települési területet, s nem kellenek hozzá alárendelt tartozékterületek, mint a nyugati városokhoz a falvak vidéke. A mezővárosra alapított országrendezési terv lényege: az ország csak városokból álljon, s a falvak folyamatosan feleslegessé váljanak. így fokozatosan elérhető, hogy az ország népe általában a városnak megfelelő nívón éljen. A mezővárosi elven alapuló országterv kiindulási pontjai tehát a városok. Az előfeltétel az, hogy minden vidéknek meglegyen a maga városa, és azzal olyan egységet képezzen, amely állandó közlekedés és szoros egybeszerveződés révén az egész vidék számára biztosítja a város javait. Tudomásul kell venni, hogy a város feltétele a magasabb szintű társadalmi és kulturális életnek, tehát olyan érték, amelynek érvényesülnie és hatnia kell a város falvain kívül is. Ennek az urbanista országrendező tervnek első követelménye, hogy mindazok a funkciók, amelyek a várost jelentik, egy-egy központi hely városába összpontosuljanak, hogy innen az egész vidék szükségletét a leggazdaságosabban kielégíthessék. A tényleges helyzet a legtöbb helyen az, hogy a központi gazdasági funkciók valóban összesú'rú'södnek, s egy-egy város vonzáskörébe terelnek egy egész vidéket. Az igazgatási szervek és kulturális intézmények éppen azért, mert az országvezetés nem mindig számolt az előadottakkal, gyakran nem kerültek a gazdasági központokba, s az egy vidék szükségletét szolgáló ilyen inrézmények sem a kívánt helyen létesültek. A leírtakból két alapvető szervezési feladat következik: az egyik, hogy minden vidéknek meglegyen a maga városa, ott tehát, ahol ilyen nincsen, ki kell fejleszteni, a másik pedig az, hogy egy városa legyen minden vidéknek, ahol összes városi szükségletét kielégítheti. Ebből következően nem az a feladat, hogy fölöslegesen apró helyi központok alakuljanak ki, hanem hogy egy-egy város vidékén a város legyen a mintaszerűen kiépített helyi központ, s ehhez az egész vidéknek meglegyen a jó közlekedési rendszere. Ez azt is jelenti, hogy a meglevő vagy kiválasztott és kiépítendő városi központokba bármely évszakban használható útrendszer kösse be a vidéket, természetesen a tanyavilágot is, s ily módon lehetővé váljék az állandó és zavartalan közlekedés a város és vidéke között.

Erdei szerint tehát az urbanista országrendezés föladatai sommásan a következők: 1. minden vidéknek legyen városa; 2. egy városa legyen minden vidéknek, ahol általában valamennyi városi funkció jelen van; 3. ehhez a városhoz a vidék a tanyák mintájára kapcsolódjék, tehát e területen apró helyi központok ne alakuljanak ki; 4. a városhoz szerveződő vidék úthálózata sugarasan épüljön ki a központ felé. Mindezeknek a követelményeknek csaknem példásan megfelel a tanyás mezőváros — állapítja meg Erdei. De zavart jelent a közigazgatási egységek teljesen szeszélyes beosztása. A vármegye olyan területet fog egybe, amely gazdaságilag és társadalmilag teljesen önálló egységekre oszlik, s ezeket minden értelem nélkül egy közigazgatási központ felé kényszeríti, holott igazgatási szükségleteiket sokkal jobban elláthatná a gazdasági— társadalmi egységeknek megfelelő centrum, tehát a város. Az Alföldön csaknem min55