Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - MŰHELY - Hencz Aurél: Erdei Ferenc tanyarendezési elképzelései a felszabadulás előtt
a magyar tájat és embert, a magyar múltat és elsősorban a leplezetlen magyar mát kevésbé ismerjük, mint Afrika sivatagait, Ázsia hegyóriásait vagy Dél-Amerika őserdőit. A munka, amit tíz író vállalt, kalandos és hősi expedíció, és a munka eredménye egy közvetlen közelünkben levő ismeretlen világ: Magyarország felfedezése.” Sárköziék tervét a kormányzati politika részben keresztülhúzta, s a sorozatból csak három kötet jelenhetett meg. 1937-ben Erdei Futóhomok-ja azonban még napvilágot látott. Erdei e munkájában a Duna—Tisza köze tanyai településével is foglalkozik. Az e tájon szerzett tapasztalatai késztetik annak újbóli kimondására, hogy a tanyák mezőgazda- sági rendeltetésű épületek, és semmi esetre sem jelenthetnek „teljes kitelepülést”. A lakóház maradjon a városban, és legnagyobbrészt ott is marad. E tájon általában az a helyzet, hogy a tanyán a fogadott cseléd — vagy ahogy a város alatti „kertek” után hívják: a kertész — állandóan kint tartózkodik, de neki is elég gyakran háza van a városban, ha nincsen, az a célja, hogy öregségére szerezzen. A munka irányítására a gazda hosszabb-rövidebb időre megy ki a tanyára, általában családtagjaival együtt. A kisebb birtokosok cselédek hiányában a családtagokkal együtt kénytelenek tartósan kint tartózkodni. De ez esetben is igen gyakran háztartásuk egyik fele a városban marad, s minden héten legalább egyszer hazajárnak. Elérvén az öregkort — gyakran előbb is — hazaköltöznek a fenntartott belterületi lakásba, s gyermekeik folytatják az „időlegesen állandó” tanyai kinttartózkodást. Az egyes városok speciális helyzete alapján másfajta tanyák is keletkeztek. De e tájon a belterületi lakással egybekötött tanyák alkotják a külterületi lakott helyek nagyobb részét. Tehát a kisebb rész a lakótanya, vagyis, amely egyúttal állandó lakás is. Erdei a Duna—Tisza közi tapasztalatok alapján ismételten megállapítja: a benti lakással is rendelkező tanya éppen a várossal való folyamatos és rendszeres kapcsolata révén a magasabb civilizáció és kultúra útjait nyitja meg. Alaptétele: egy-egy nagyobb mezőgazdasági terület élete nem decentralizálható falvak kis gócaiba, mert az termelési, társadalmi és kulturális passzivitást, tehetetlenséget és hátramaradást idéz elő, hanem egy nagyobb városi vagy városszerű góchoz kapcsolandó. A parasztság másként nem juthat önerejéből való felemelkedéshez, kulturális előrehaladáshoz és politikai erőhöz. Tehát a tanyás mezővároshoz hasonló magasabb rendű gócokban kell összefutni a tanyavilág életének. Folytatva az okfejtést: nincsen Magyarországon kultúra, polgárosodási igény és kulturális szintemelkedés, amely különb lenne a mezővárosokénál. Tehát a magyar tanya- és közigazgatási politika, illetve tanyarendezési koncepciónak kiindulási pontja csak egy lehet: a tanyás mezőváros igenlése. Nem sokkal a Futóhomok után jelent meg a Parasztok c. munkája. E művében tovább érlelődik a tanyai rend formálásának a gondja. Újból elemzően foglalkozik a belterületi házzal nem rendelkező tanyával, tehát a magános szállással, a faluval és a mezővárossal. A magános szálláson élő paraszt rideg, erős, hallgatag —állapítja meg. Csak a családja van körülötte, és kiáltásnyira egy árva lélek sem. Még paraszttársa is ritkán vetődik a tanya szigetére. Erősen konzerválódnak itt a paraszti erkölcsök, s nagyon paraszt az, aki itt él, és nagyon sokáig az is marad. Még azt is hiheti, hogy szabad és független —állapítja meg Erdei. Atársadalmi és területi hierarchia következő fokára a falut és az ott élő parasztot teszi. A falusi paraszt gyengébb és hajlékonyabb. Ez a paraszt már nincsen egyedül,hiszen ott vannak mellette a szomszédok. Egy falu parasztsága egy nyáj: vezet a legokosabbnak hitt. Sorsuk egy: mindannyiuknak egyformán „a nyájon kívül való juhász és kutyája” parancsol. A faluban látható közelségben él az úr és a polgár a piactér körül. Itt a parasztok megvannak, látják és tudják, hogy egyformák, de alázatos értetlenséggel vesznek tudomást arról a másfajta emberről, aki ott él közöttük. Életük nem olyan rideg, mint a pusztaiaké, lehet tehát tűrni nagyon sokáig. A mezővárosi parasztra mind a szállásbeli, mind a falusi gyanakodva tekintget. Úgy érzik, nem valóságos parasztok 51
