Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - MŰHELY - Hencz Aurél: Erdei Ferenc tanyarendezési elképzelései a felszabadulás előtt
ezek, nagyon összeelegyedtek a városiakkal, s már maga az is különös, hogy földművelő parasztok városi tömegben csoportosulnak. A mezővárosban élő és a tanyán gazdálkodó paraszt lenézi az együgyű szállásiakat és a falusiakat. A mezővárosiak valóban nem olyan primitív társaságban élnek, mint a szálláson és a falun lakók. De a parasztok azért itt is csak parasztok: paraszttörvények szerint érintkeznek egymással, és tisztelve kerülik az úrfélét. Megbomlott a szállásbeli, a falusi és a mezővárosi paraszt között az egyetértés, s jelentős, hogy valaki szálláson, falun vagy mezővárosban él. A tanyát érte a legkevesebb háborítás. A falusi már nem tudja, hová legyen: nem szereti már úgy faluját, mint korábban, gyakorta hagyja el távoli városok csábításáért. A mezővárosi viszont helyben alakítja ki a várost: kiforgatja valóságából paraszti szülőhelyét, és olyan várost teremt belőle, mintha nem is paraszt lenne az ott lakó. Parasztok egyformán, de ha arról van szó, hogy nem kell feltétlenül parasztnak maradni, akkor mégiscsak jobb, ha az ember mezővárosi vagy falusi, akármilyen szép is a magános szállás szabad és független egyedülvalóságában élni. Erdei a Futóhomok 1937-es megjelenése után bármely tudományágban kezdett tájékozódni, egyik szeme mindig ezen a város—falu—tanya háromszögön volt. Bármerre járt a szomszédos országokban és Nyugat-Európa néhány országában, mindenütt azt is vizsgálta, hogy a városok—falvak—tanyák milyenek a bejárt vidéken. Mind úti megfigyelései, mind földrajzi s néprajzi olvasmányai hamarosan rádöbbentették annak meglátására, hogy igen nagy a változatosság. Kiderült, hogy makói szabású mezőgazdasági városok — „kétlaki” vagy időszakosan lakott tanyákkal, szállásokkal — csak a Nagy- alföldön vannak, ideértve Bácskát és a Bánság egy részét is. Olyan települési formát azonban sok helyen és sokfélét talált, amelynek a falusi lakóháztól és udvartól különálló, valamilyen mezőgazdasági célt szolgáló külső tartozékai is vannak. Csak a leggyakoribbakat említve: szőlőbeli présházak-pincék, szénatartó színek és rétek, alföldi fejőházak, halásztanyák, juhhodályok, egyéb állatok állásai-karámjai, kertésztelepek stb. Erdei mindebből arra a következtetésre jutott — amiként erről egy 1963-as írásában beszámol —, hogy bár makói szabású tanyás mezőgazdasági városok a különleges történeti-települési viszonyok következtében csak az Alföldön alakultak ki, maga a megoldás, hogy az állandó lakóhelyen kívül a termelőhelyen a termelőmunka céljára épületeket létesítenek, elég széles körben elterjedt. így mielőbb észre kellett vennie azt is, hogy szórványos mezőgazdasági települések, olyan magányosan álló tanyaházak, amelyek első látszatra hasonlítanak az „igazi” tanyákhoz, meglepően sok helyen vannak. Először is az Alföld egyes részein túlnyomóan ilyenek a tanyák: Szeged határában, a mohácsi szigeten, a Duna—Tisza közén sok helyen, Szarvas környékén stb. A hazai és a külföldi tájékozódás után szükségszerűen rendeződtek tudatában a mezőgazda- sági települési-gazdálkodási formák. A legáltalánosabb a zárt falu, amely akkora település, hogy a lakóházakból és gazdasági udvarukból naponta kijárhatnak a határ megművelésére. Kevesebb, de szintén általános a szórványos település, amikor a termelőföldön telepszik meg egy-egy parasztcsalád, bár az ilyen magányos tanyaház is éppen olyan lakóház és gazdasági udvar együttesen, mint a falubeli parasztház. Ezek mellett kivétel az olyan „megosztott település”, ahol a városi—falusi háztól különválasztva a termelőhelyen van a gazdasági udvar, a dolgos időszakban szükség szerinti szállásokkal. Az időközi tapasztalatok megerősítették Erdeinek azt a korábbi felismerését, hogy a kétféle —zárt és szórványos—falu mellett a kivételt képező tanyásrendszer az a települési-termelési forma, amely lehetővé teszi — általános társadalmi feltételek mellett — a mezőgazdasági városok kialakulását. Éppen ezért a jövő fejlődésében ennek van legnagyobb perspektívája. A felvázolt felismerések után s települési tájékozottsága ismeretében született meg 1939—1942 között Erdei három alapvető munkája: Magyar város, Magyar falu s Magyar 52
