Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - MŰHELY - Hencz Aurél: Erdei Ferenc tanyarendezési elképzelései a felszabadulás előtt

az áron érhető el, hogy cselédjét, tanyását farmállapotba taszítja, tehát az ilyen tanya csak a gazda számára igazi tanya, a cselédnek farm, és jelenti mindazt, amit a farm jelent, megszorozva azzal, hogy cseléd. Erdei ideális állapotnak azt tartja, ha a lakóház — és csak a lakóház — a városban van, a termelési üzem, a tanya künn a termőföldön, itt azonban állandóan senki sem lakik, hanem naponként ki-kijárnak munkára. Ilyen tanyarendszer azonban — hangsúlyozza — elképzelhetetlen individualista berendezkedés mellett. Ehhez szervezet kell. Ekkor még a „radikális változtatást forradalom nélkül” képzelte el. Erdei későbbi tanyakoncepciója valamilyen hajszálgyökéren keresztül állandó kapcsolatban van első meglátásával. A tudóssá érett Erdei többször hangsúlyozta: A későbbi ismétlése az elsőnek, de mindig különbözik az elsőtől, ahogy az ember többet tud a világról, és többet élt át önmagában is.

Erdei Ferencnek tehát már pályakezdésekor alapvető tétele: a városiasodás jelent a parasztság számára magasabb életformát, s a tanyát is azért tekinti jobbnak a farm- és falurendszernél, mert úgy látja, hogy a tanya—belterület kapcsolata révén biztosított a városiasodás folyamata.

Erdei Ferenc 1960-ban, a makói Úttörő Termelőszövetkezet munkájának ismertetése során veti papírra, hogyan is képzelte az 1930-as évek derekán a makói tanyavilág rendezését. A várost harmincötezer lakójával és kb. ugyanennyi holdjával s határbeli tanyáival együtt egységnek tekintette. A város térképébe belerajzolta a szövetkezeti gazdaságok majorjait, a földek forgóit, az utakat és vasutakat, amelyek összekötik a lakóházakat és a termelés üzemi telepeit. Úgy képzelte a jövő rendjét, hogy idővel mindenki a városban fog lakni, s a tanyákon semmiféle lakóház nem lesz, hanem csak gazdasági telepek, s a munkába kijárók naponként vonattal vagy autóbusszal teszik meg az utat. Tervezete szerint a város Maros felőli oldalán zöldséges és gyümölcsös kertek lesznek, a városszél más részein pedig tyúkfarmok, víziszárnyastelepek, hizlaldák és tehenészetek, a külső földeken gabona- és kukoricatermelő gazdaságok, s a határban évről évre vándorolva, a hagymaföldek. Erdei tehát specializált gazdálkodásra gondolt. Térképébe még azt is belerajzolta, hogy a város belső része, vagyis a belváros hivatali, igazgatási és kulturális intézményeket foglal majd magában, a vasút mellett lesznek a gyárak és feldolgozó telepek, a többi rész lesz a lakóházaké, ahol állat- tenyésztés és mezőgazdasági termelés nem lehet, ott pedig parkok és kis házikertek. Erdei később e tervezetét álmodozásnak tekintette, valójában azonban megtaláljuk benne egy koncepciózus településrendezés csíráit.

Ez időben, tehát 1935-ben ugyancsak az említett egyetemi folyóiratban a makói tanyatelepüléssel kapcsolatosan megállapítja azt is, hogy a tanyák területi csoportján belül fokozódik az érintkezés, s itt-ott már a belterületi közösséghez csaknem hasonló tanyai közösség alakult ki. Ez a sűrűsödő érintkezés az egyes tanyák között központszerű képződményeket hoz létre. E kisded központok a tanyai közösségek kialakulásának magvai, és történeti előzményük, hogy valaha hasonló nevű falvak álltak helyükön. Makó határában öt ilyen jegecesedő tanyaközpont volt.

Erdei következetesen vallja a tanya és a belterület összetartozását. 1937 tavaszán a rádióban tartott előadásában élesen szembefordul azokkal, akik a tanyaközpontokban és a sűrű tanyák falvasításában látják a jövőt. A mezővárosok és tanyaviláguk közötti összefüggést „éltető erőnek” tartja, s hangsúlyozza, hogy a tanyai lakosságnak a város jelenti a magasabb rendű életet, a kultúrát és a civilizációt.

1936-ban az Athenaeum Kiadóvállalat felkérésére tíz kitűnő fiatal író és szociográfus vállalta azt a feladatot, hogy bejárja az országot, és tíz kötetben a magyarság életének s e súlyos élet nagy problémáinak hű képét tárja az olvasó elé. Döbbenetes — állapítják meg a mű megjelenésén fáradozók Sárközi Györggyel, a népi írók mozgalmának egyik vezetőjével, a sorozat főszerkesztőjével az élen —, hogy „országunkat és népünket,

50