Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - MŰHELY - Hencz Aurél: Erdei Ferenc tanyarendezési elképzelései a felszabadulás előtt
nagyon hiányzanak a kötetből az útbaigazító térképek — a II. József korabelit is szavak „rajzolják” meg — melyek a különböző korokban bekövetkezett változásokat szemléltetnék, s feltüntetnék azt is, hogy melyik helység milyen jogállású volt: jobbágyfalu-e, földesúrtól bérelt határú-e, szabad parasztok lakták-e, melyik helység mikor váltotta meg örökáron magát a földesurától stb. Ilyen térképekre már csak azért is szükség lett volna, mert egyik-másik tanulmány elmossa a különbséget a különböző jogállású helységek között például akkor, amikor a határhasználat földművelési rendjéről van szó. Ki lehetne igazítani néhány helységnév elírását: Szabadka közelében nem Bajmak, hanem Bajmok található, Debrecen határában pedig nem Radvány, hanem Aradvány — de ezek a szeplőcskék szinte szóra sem érdemesek. Összegzésül: a szerkesztők — Pölöskei Ferenc és Szabad György — jól tették, hogy ezt a kötetet a kezünkbe adták, köszönet érte. Növeli a szerkesztés erényét, hogy bátran merték ütköztetni az eltérő, olykor vitatkozó véleményeket, a tanyakérdés mai állapota ezt elkerülhetetlenné is teszi. Minden tanulmánynak helye van a kötetben — külön élvezettel olvastam Pusztai Ferenc „tanya” szavunk körüli nyelvészeti kutatásait — de szerintem még egyet meg kellett volna íratni: sok szerző hivatkozik rá, kutatási eredményeire. Márkus Istvánra gondolok — az ő esetleges tanulmánya nagyon hiányzik. Dehát én csak arról írhattam — egyetértve vagy vitatkozva — ami a kötetben benne van. HENCZ AURÉL ERDEI FERENC TANYARENDEZÉSI ELKÉPZELÉSEI A FELSZABADULÁS ELŐTT i. Erdei Ferenc munkásságának egyik méltatója, Ortutay Gyula nem sokkal halála után a következőket állapítja meg: Nem hagyott adósságot maga után, amit épített: szilárd, a maradandóság jogos igényével. Ha végigtekintünk kötetein — ifjúkori művein kezdve —, s összevetjük azokat későbbi politikai munkáival, terveivel: a közös építkezés, a közös gondolatok harmóniáját találjuk. Ifjúkori szociográfiai munkáiban már a paraszti társadalom szerkezeti összefüggéseit, ellentmondásait boncolgatja, s korán, saját paraszti-munkás élményeiből bogozgatni kezdi a tanyás település kérdéseit. Erdei munkásságának alaphangját a paraszti lét formálása szabja meg. A szó szoros értelmében vállalja a paraszti sorsközösséget. De ez egy pillanatra sem jelenti azt, hogy hitt „az örök paraszti sors”-ban. Sőt már fiatalon azt is látja, hogy a parasztság érdekei nem azonosak az uralkodó osztály érdekeivel. Vegyük csak elő az 1938-ban megjelent Parasztok c. művét. Mit is ír ebben: „Minden okunk megvan arra, hogy ne olvadjunk bele nyom nélkül a fölkínálkozó vagy nyakunkba szakadó idegen világokba, de arra is jó okunk van, hogy az elképzelhető parasztországgal szemben kétséget tápláljunk. Tagadom a parasztsorsot, de hiszek 48
