Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - MŰHELY - Mocsár Gábor: Törpengések a magyar tanyarendszer múltjáról egy tanulmánykötet ürügyén
MŰHELY Az alábbi két tanulmánnyal emlékezünk a 70 évvel ezelőtt született ERDEI FERENC-re, a szociográfusra, a tudósra és a politikusra. Mindkét írásra jellemző, hogy szerzőik fenntartásokkal szólnak Erdei tanyakoncepciójáról. Ám úgy véljük, hogy az az életmű, melyet a már csaknem egy évtizede elhunyt Erdei reánk hagyott, máig gazdag és eleven; ezért nem üres kegyeletet, hanem gondolkodásra serkentő vitát, vagy ha úgy tetszik, megvitatást igényel. Meggyőződésünk, ha Erdei ma élne, elsőként ő biztatna bennünket polémiára. (A szerk.) MOCSÁR GÁBOR TÖPRENGÉSEK A MAGYAR TANYARENDSZER MÚLTJÁRÓL EGY TANULMÁNYKÖTET ÜRÜGYÉN Terjedelemre is tekintélyes tanulmánygyűjteményt adott ki az Akadémia Kiadó A magyar tanyarendszer múltja címmel. Tizenkét tanulmány van benne. Az Előszó jó előre figyelmeztet, hogy a tanulmányok szerzői „a tanyarendszer történetének több problémáját nem, vagy csak vitathatóan oldották meg, sőt egyes kérdések némiképpen eltérő megítélése magában a kötetben is fellelhető.” Ez a figyelmeztetés ezúttal a kötetről véleményt alkotót is felhatalmazza, hogy vitatkozzék, vagy egyetértsen a szerzőkkel. A kötet valóban alaposan feladja a leckét annak, aki véleményt akar írni róla, nem a véleménykülönbségek felszínes áthidalásával, hanem a lelkiismeretére hallgatva; lévén szó egy roppant módon túlbonyolított kérdéskörről. Túlbonyolított? — helyes ez a kifejezés? — Helyes. Legyen szó akár a múltjáról, akár jelenéről — oly sok a politikusi nézeteltérés, a hozzá nem értés, de ez vonatkozik nemcsak a politikusi, hanem a társadalomtudományi megközelítésre is. Többek között a kötetben jelentkezők egynéme- lyikére is. Még annyit előrebocsátok, hogy a kötet tanulmányai közül utoljára a legelsőt, Hofer Tamás A hazai tanyarendszer és a másodlagos településszóródás külföldi példái című tanulmányát olvastam el — óriási szerencsémre. Eleinte azt gondoltam: engem nem a külföld, az USA, Szibéria, a régi Oroszország, a kozákság településtípusai érdekelnek, hanem amit a könyv tartalmaz: a magyar tanyarendszer története. Ám Hofer Tamás tanulmánya— bár külföldi típusokat elemez — szinte röntgenszerűen átvilágítja a mi bonyolult, sőt túlbonyolított tanyaügyeinket is. Nehéz erről a könyvről érdemben írni, hiszen igaza van az előszónak: „a tudományosan új csak vitákra és újabb vitákra és újabb vizsgálatokra serkentő elemzések révén válhat a továbblépés alapjává.” Könnyebb volna miniciózus araszolgatásokkal végiglapozni a könyvet s tanulmányról tanulmányra kivonatot készíteni a mondanivalójából. Ami persze a dolgok természeténél fogva eléggé többértelmű lenne. Mi ennek az oka? * Annyi bizonyosan „kivonható”, hogy a tanyarendszer kialakulásáról, fejlődéséről szóló korábbi interpretációkban három igazán nagy hatású „iskola” alakult ki. Az egyik a nagykunsági Győrffy Istváné, a másik a debreceni Szabó Istváné, illetve a tanulmány40
