Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - MŰHELY - Mocsár Gábor: Törpengések a magyar tanyarendszer múltjáról egy tanulmánykötet ürügyén

nyal itt is szereplő Balogh Istváné, a harmadik a makói Erdei Ferencé. De a tanulmányokból meglepetésemre kiderül, hogy ezek az iskolák ma is élnek, mindegyiknek vannak hívei, holott a valóság, a történelem, mint tudjuk, mindegyiken túllépett. Ahogy az idők rendjében keletkeztek, pontosan abban a sorrendben.

Az Irodalmi Lexikonból — ha máshonnan nem — tudjuk, hogy a nagy tudós, Győrffy István munkaterepe, érdeklődési köre elsősorban a Nagykunságra koncentrálódott. Első tanulmánya is A nagykun tanya címet viselte, egyik alapvető művének pedig a Nagykunsági krónika a címe. Ez persze nem jelent valamiféle beszűkülést. Győrffy a néprajz, a finnugrisztika, a tanyakérdés, a településtörténet vizsgálóinak úttörői közé tartozott, méltán nevezték el róla a későbbi nagyhírű Győrffy-kollégiumot. Ő — a genius loci hatására? — a tanyaeredet kérdésében azt az álláspontot képviselte, hogy a magyar tanyák elődei a pásztorszállások, ezeknek hagyományai pedig Ázsiába nyúltak vissza, onnan hozták magukkal ezeknek emlékét őseink, majd a tatárok elől menekülő kunok. Győrffy tehát Keletre tekintett, mintegy előretolt őrszemeként a népi irodalmi mozgalomnak. Becses életműve sokáig hatott — s mint említettük — ma is hat a tanyakialakulás kutatóira.

A meglepetés akkor éri az olvasót, amikor, mint én is, utoljára olvassa el a kötet első tanulmányát, amelyből kiderül, hogy ezek a „nomád” eredetű szállások éppúgy megtalálhatók nyugaton és északon, mint keleten. Az angol szakirodalomban — Hofer Tamás tanulmányából értesülök róla — bolygó telepek ként emlegetik őket, sőt azt is innen tudom, hogy a ,,hamlet" szó pedig (a szótárban is megnéztem, oly különösnek találtam) tulajdonképpen az anyatelepülésből kiváló apró falucskát, vagy akár magányosan álló tanyát jelent. Nyugaton, északon, sőt itt-ott még délen is szinte kísérteties a hasonlóság a mi tanyarendszerünk kialakulása és a messzi országbeli „kirajzások” között. Még abban is, hogy szinte ugyanabban a korban, a 18. század vége felé kezdődik a közös földek, — a szláv vidékeken, elsősorban Oroszországban a számunkra is ismerősen hangzó zadrugák — egyéni szétmérése. Nálunk is — a változatok nálunk persze sokfélébbek, de erről majd később — épp ez idő tájra tehető a nagyhatárú mezővárosi közösségi földek szétmérésére, kiosztására irányuló, immár polgári színezetű törekvés. Mindez semmiképpen sem csökkenti Győrffy István úttörő érdemeit, hiszen mint mondottam, ő kelet felé tekintett s aligha állhatott rendelkezésére annyi információ- őzön — bár állásfoglalásaiban később jelentkeztek újabb árnyalatok — hogy alapvetően átformálja felfogását a tanyaeredetről.

Más kérdés, hogy ma is érvényesül a hatása, ma is vannak követői, nézeteit ma is vallják tudós kutatók. (Neveket lehetőleg azért nem említek ebben a méltatásban, mert sajátos módon ugyanazok, akik az ázsiai eredetet vallják, olykor önmaguknak is ellentmondanak, így, ha idéznék tőlük, nyomban a fejemre olvashatnák, szintén idézetekkel, hogy ők ennek az ellenkezőjét is leírták. Sajnos, így állunk.) Az úgynevezett köztudatról ne beszéljünk. Annyi a tévhit, téves „ismeret”, hogy cáfolásukra bátran lehetne ugyanilyen vaskos kötetet összeállítani. Nem tudom megállni, hogy egy közismert példával szolgáljak, de előbb Hofer Tamást idézem: „Ahogy az uradalmak által megnyitott havasi legelőkre a nyájak kihajtása Svájcban az utóbbi századokban már a hegyek örök ritmusának minősült, úgy vált ez az alföldi szilaj állattartás is a köztudatban az alföldi magyarság honfoglalás kori örökségévé.” Erre a „legszebb” példa a Hortobágy, amelyet a mai köztudat ősi, honfoglalás kori pusztának tart, holott a török világ előtt és egy darabig alatt huszonöt vagy még több falu földműves népe művelte az egykori, később szikesedésnek indult óriási területet.

De azért ezt az „örök ritmust” ne soroljuk a legendák, légből kapott hiedelmek közé. A tanyakérdésnél maradva: mégis van abban valami „ritmus”, ha nem örök is, ahogy keleten és nyugaton egyaránt nyomon követhető a tanyák kialakulásának előz41