Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Csató Károly: A Daniella-álom

(Vártam minden pillanatban, hogy megkérdezi valaki, mit keresek itt, de nem, még a negyedik alkalommal sem.)

Ilyenkor akad a legtöbb baj a masinákkal, s a váltótársak tudják, hogyan kell két mozdulattal megjavítani, ha illő nekilátni a munkának. A bátrabbak egyszerűen leállnak, s kimennek cigarettázni, vagy valakit körbeállva beszélgetnek.

Az egyik csoportban — kint a dohányzóhelyen — termosz jár körbe. Harsány nevetések. Látják rajtam, hogy valamit akarok tőlük. Felkínálják a megoldást, hogy kóstoljam meg a teát. Élesztőízű, pálinkából kotyvasztott-pancsolt konyak, de szesz. Nagyot nevetnek, amikor mondom, ennek semmi köze a Lipton céghez, s inkább emlékeztet a soltvadkerti F-re, aki a környéken fogalom. A puszi is kijár az egyik irutó-piruló lánynak, akinek a születésnapját ünnepük. Kilétem megtudakolása után változatlan jókedvvel válaszolnak kérdésemre is:

— Ki mennyit keresett ezen a műszakon, s ki mennyit tervezett?

Nem tudják, csak találgatnak, a legtöbben nem ismerik a normát, Lehet, hogy a legmagasabb összeg a 180 forint viccből hangzott el? Az egyikük a fonálra panaszkodott, a másik arra, hogy büntetésből csinálnak egy olyan szériát, amivel sok munka van, ahhoz képest gyenge rajta a pénz, mert az előző műszak vezetője mindig elintézi, hogy rájuk maradjon. Nem is firtatom tovább a keresetet, mert lassan-lassan az a helyzet alakul ki, hogy engem jobban érdekel, mint őket.

(Erősen debilis arcú, harminc év körüli nő siet el mellettünk. Megtudom, hogy a festőüzemben dolgozik, s az az igazi öröm, amikor nem jön be, mert mindent elront, ő viszont nagyon szorgalmas.)

Idősebb, vagy csak annak látszó asszonyok sorjáznak a vécé, majd az öltözők felé. Háromnegyed tízkor tulajdonképpen áll az üzem, s csak fél tizenegy után indul ismét. Számomra felfoghatatlannak tűnik, hogy a konfekcióban dolgoznak, amikor csak néhány kötőgép termel.

Fölmegyek az irodaépület első emeleti folyosójára, hátha találkozók valaki főnökkel, de sehol senki. Az egyik ajtóban kulcsot látok, benyitok. Szerelmeskedők merednek zavart mozdulatlanságba az udvari neonoktól megvilágított, íróasztalokkal zsúfolt szobában. Gyorsan távozom, még bocsánatot is elfelejtek kérni.

A gyár elől a vidékiekkel gyorsan eltűnnek a buszok. Akik halasiak, többnyire kerékpárral, vagy gyalog vágnak neki az éjszakának. A sötét utcákban gyakran molesztálják őket, ezért ebből a szempontból is több fórum foglalkozott a közvilágítás elégtelenségével.

Csivitelnek, kacagnak, tréfásan szabadszájúak ezek a lányok. Sistereg körülöttük a levegő, élni vágyók, fiatalok. Az átlagos életkor 25 év körüli, de legnépesebb a tizen- és a huszonévesek korosztálya, azoké, akik még nem állapodtak meg, de a legjobban szeretnének. Ezért hagyták el a tanyákat, a környező falvakat, engedtek a csodákkal kecsegtető kötő-hurkoló szakmák csábításának és a DANIELLA-álomnak.

A szórakozás, kikapcsolódás, művelődés ideje most kezdődne számukra, amikor már zárva presszó, művelődési ház. Csak a mozi melletti zenés étterem marad a harminc forintos kötelező fogyasztással, vagy az Ezerjó, ugyanennyivel, esetleg a Halász- csárda, ahonnan az igényesebbek gyorsan „megjönnek”. Inkább menekülnek a magányba, pótcselekvésekbe, mert nemegyszer tapasztaltam, hogy a nőhiánytól leromlott vendéglőkben a férfiak agresszivitása megalázz^ őket. Ha nem mennek el táncolni, könnyen kaphatnak néhány jelzőt. Ha igen, nehéz szabadulni a kényszerűségből elfogadott alkalmi partnertől. Halason a gyors, felszíni alkalmi kapcsolatoknak ellentmondanak a bigott kispolgári erkölcsi- és szokásnormák, de az is, hogy a gyár, albérlet, barakkház, ingázás-otthon ötszöge méltó életkeretet, közösségi feloldódást nem kínál sem belső igényeikhez, sem sürgető vágyaikhoz.

24