Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - A Szovjetunió kisebb népeinek irodalmából, folklórjából - Tatár népdalok (Körmendi Lajos és Baksán Mária fordításai)
FATIMA HALÁLA Gyűjt az apám szénarendet, Gyorsan reáesteledett. Akkor megszúrt édesapám, Széna alá odarejtett. Vad lovai apácskámnak Hegyen-völgyön meghúzgálnak. Kapaszkodók a szekérbe, Kövek, árkok megdobálnak. A keserves jajgatásom Hét faluba bekiáltom: Virágomban ne haljak meg! Apácskámban nincs irgalom. Árad már a Koskort vize, Szemöldököm éjfekete. Hullattam én annyi könnyet, A szekeret majd felvette. Felhők között nagy magaslat, Csupa szikla, csupa hajlat, Kecsimerben lakik anyám, Gyenge szíve majd meghasad. KÖRMENDI LAJOS fordításai ILYEN TERHÉT ÉLETÜNKNEK Rajtunk a vászon ing vakít, Titeket meg színes fakit, Arcunkon napnak barnája, Tiéteken hold világa. * Szerdai nap szennyest mosni Édesanyám miért küldtél? Ilyen szégyent a fejemre Édesanyám mért tettél? * Fehér vászon kincs az ágyon, Pamut huzat illetlen. Ilyen terhét életünknek ránk gondolta az isten. LEPEDŐMNEK SZŐTT A CSÍKJA Búra hajlító szobámat Kifestettem verőfényesre. Az eleven lányok közül Nekem egy hűséges kéne. * Lepedőmnek szőtt a csíkja, Pamut fedi a párnám. A teremtő is úgy tudja, Halálodig vársz majd rám. Vászon ingem hetente Hófehérre kimosod, De a borút az arcomról Soha le nem csókolod. 29
