Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - A Szovjetunió kisebb népeinek irodalmából, folklórjából - Tatár népdalok (Körmendi Lajos és Baksán Mária fordításai)
TATÁR NÉPDALOK RÓZSÁSKERTBEN MIKOR JÁROK Rózsáskertben mikor járok Magam is rózsává válók. De amikor rádgondolok, Egész éjszakán át sírok. * Fehér sirály-fióka Leszállóit a homokra. Szép szeretőm úgy nevet, Elveszi az eszemet. * Mező szélire mentem, Virágszaggal beteltem. Minden órán, minden nap Csak te jársz az eszemben. * * Szépen cseng a teáscsésze, Rosszul tartod, jaj, eltörik. Selyemfonál-derekadat Ölelve ki örvendezik? * Elzsibbadtak ujjaim, Aranygyűrűk szorítják. Fele szívem neked adnám Szerelmed ha mondanád. * A hattyúpár elrepült Melegebbik hazába. Mindenhatóm, vetettél Szerelemnek poklába. A HÓFEHÉR NYÍRFÁK ÉKE Zúg a szélvész, zuhog a hó, Nem bánja a szarvas borja. Elkerül a nyomorúság. Mégsem leszel férfi soha. * A sirályok fiókái Folyó partján alig esznek. Szomorkodnak a barátok, Hogyha szűkölködők lesznek. A hófehér nyírfák éke Arany levél, ezüstös héj. Családi asztalunk éke Csipetnyi só, osztott kenyér. * bársony takaródat rázod, Belepte a por vastagon. Idegen föld, nem a hazánk, Nincs örömünk nékünk azon.
