Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - KRÓNIKA - Illyés Gyula: A Tiszatájról - Jócsik Lajos: Szabó Dezső legendája
ILLYÉS GYULA A TISZATÁJRÓL* A TISZATÁJ is olyan vonalat követ, amely a magyar irodalomnak egyik hagyományos derékvonala: a baloldaliságnak és a nemzeti érzésnek az összekapcsolása. Ekörül mindig sok félreértés volt; feladatunk népieseknek az, hogy igazi urbánusok legyünk, tehát összehordani a vidéken mindig olyan fészkeket, ahol valódi urbanitás van, vagy lehetséges; Magyarországon ez egyszerűen azt jelenti, hogy igazi progressziót ápoljunk, igazi baloldaliságot; igazi talajba való helyezkedést. Azt látom, hogy a Tiszatáj esetében valóban kitűnően működik ez a kultúrgóc. Annyi támadás érte már a TISZATÁJat éppen azért, mert ezt az irányzatot kezdettől fogva, még Ilia Mihály- lyal megpendítette, nekem, urbanizáíó népiesnek nagyon is rokonszenves. Majdnem példaadásul tekintem, hogy ilyen helyekre dolgozzon az olyan író, az az ember, akinek nem a ragyogás, a közvetlen siker a gondja, hanem valamiféle mű megalkotása. Egyrészt saját művének a megalkotása, másrészt pedig az, amire egy nemzet teremtve van. Különösen szép feladatnak tartom, hogy vidéken valahogyan a talajból valami különös kereszttűzben, de mégis összeáll az a hagyományos, már az eredeti magyar szellemből eredő, Ady, Babits, többiek által, a mi átkozott népiességünk által is képviselt magyar irodalom, amely — jól tudjuk — se nem „urbánus”, se nem „népies”, hanem az igazi magyar irodalom. Igen, ennek egyik igen érdekes letéteményesét látom a TISZATÁJban, személy szerint én boldog készséggel dolgozom épp úgy a szekszárdi, a kaposvári, a szombat- helyi, a pécsi, a győri, a miskolci, a kecskeméti, akármelyik „vidéki” lapba; mondhatnám azért is, mert szinte elegánsabbnak érzem, hogy itt működjek közre, és nem pedig ott, ahol szinte látatlanban odaadják a már ismertebb embernek a koszorút. Olyan exodus ez, mely valóban ígéretföldet keres, jó jövőt. Valamiféle harcmezőt érzek így a tisztesség, a fejlődés útján; vizsgát minden alkalommal. Ezért vonzódom a TISZATÁJ- hoz is; ezért vagyok örömmel itt is ma veletek, a köszönet és a szerencsekívánás e néhány szavával. * Elhangzotta Magyar Rádió Tiszatáj-estjén, a fővárosi Kossuth Klubban, 1979. október 25-én. JÓCSIK LAJOS SZABÓ DEZSŐ LEGENDÁJA Megvallom őszintén, hogy Szabó Dezső születésének centenáriuma teljesen észrevétlen húzott volna el az időben, ha Nagy Péter össze nem állítja kitűnő antológiáját s ha a Szépirodalmi Kiadó meg nem jelenteti. A kötél legendája című gyűjtemény többirányú haszonvétele közül a legelsőt abban látom, hogy fölserkenti az emlékezetben azokat a kisebb-nagyobb történéseket, amelyekben Szabó Dezső hatása végbement, rendszerint úgy, hogy a hatás a legenda légnemű halmaz- állapotába jutott s szétoszlott az atmoszférában. Mégis kötelességünk megfogni a hatásokat, amikor még ténybeli állapotban voltak, amíg tehát éltünk belőlük és velük. Visszatekintve ifjúságunk eszmei háromságára, az Ady—Szabó—Móricz triászra, úgy látom, hogy nálunk, a csehszlovákiai magyar kisebbségi fiatalok között Szabó Dezső hatása borult ránk legelőször. Mi volt az oka ennek? Nem volt más oka, mint az, hogy az egyetemekre és főiskolákra törekvő fiatalság Budapestre igyekezett, átgázolva éjjel a politikai határokká lett kisvizeken. Magam, bár alsós gimnazista voltam akkor, ötven évvel ezelőtt, emlékezem az Ipoly mentén lakó családok nevére, akik a vándorokat a határfolyón rendszeresen átsegítették. Milyen volt a szellemi világ akkor Budapesten? Ady holtában is anatéma alatt. Móricz élve, ugyanebben a helyzetben. Ellenben Szabó Dezső trombita hangja skálázott mindenfelé. A szökve- lopva járó diákok pedig csempészték Szabó Dezső munkáit hazafelé. Itt van a könyvtáramban Az elsodort falu egy példánya. Harmadik kiadás. De milyen állapotban? Szálára — lapjaira „szétolvasva”. Már én is elég rongyoltan jutottam hozzá, egy hazajáró egyetemistától kaptam. S az osztályom minden tagja — 25 fő — mind elolvasta. De más is halaványodik a lapok margóján. Akkor vettem észre, amikor a könyv visszakerült hozzám, hogy a lapok margóján kis ceruzakeresztekkel vannak egyes sorok megjelölve. Milyen sorok? Olyanok, amelyekben Szabó Dezső különös, egyéni stílus-bombái puffannak-robbannak 93