Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - MŰHELY - Csató Károly: Publicisztikától a forradalomig (Buday Dezső életútja 1906-1919 között)
12. Elrendelték a műkincsek összegyűjtését. 13. Köztulajdonba vették a lakóházakat. 14. A vallásoktatás helyett bevezették a szocializmus tanítását. 15. Elrendelték a nyilvánosházak felügyeletét. A direktórium három heti működése alatt tehát rendkívül jelentős társadalom- politikai intézkedéseket tett. A közellátási nehézségek miatt viszont olyan átgondolatlan szociálpolitikai intézkedések történtek, amelyek a parasztság módosabb rétegét, valamint a polgárságot a diktatúra ellen hangolták. Ilyen volt az új cselédtörvény, amely heti két alkalommal és vasárnap kimenőt engedélyezett: a javadalmazást havi 150 koronában határozták meg, a szocializálás a központi intézkedéseket is megelőzte. Erről maga Buday azt jelentette, hogy „a Direktórium olyan radikális intézkedéseket tett, amelyek az egész országban váratlanok”. Ez vonatkozik a vallásoktatás eltörlésére is. „A szocializmus és a kommunizmus az emberiségnek igazi új vallása.” — írta indoklásul. Tehát keresztényi típusú társadalmi alakulat és nem más! Az áprilisi választások előtt Mikor lesz Proletárdiktatúra című vezércikkében radikalizmusa még fokozottabb: a teljes szociális egyenlőségről, mint a proletárdiktatúra céljáról írt. „Nem. Ez a proletárdiktatúra még nem az igazi. Az majd csak jönni fog, mert jönni kell.” Kitér arra, hogy a rekvirálások még nem jelentenek egyenlőséget. Föltette a kérdést: „Hát miért nem lehetett tizenöt nap alatt más világot csinálni a régi helyébe? ... Azért, mert az országos törvények nem engedték.” — adta meg a választ és kifejtette: „Azért, mert a budapesti országos forradalmi kormányzótanács nem engedte meg, hogy magánosoktól ruhát, élelmet, lakást rekviráljunk, ameddig azt országosan, egyöntetűen nem lehet csinálni.” Megállapította, hogy lassan már nincs is mit rekvirálni, pedig nem lesz addig nyugalom, amíg a szociális különbségek megvannak.” A kommunizmus útja: összegyűjteni mindent és közösen elosztani. (. ..) ... be fogunk tekinteni a kamrákba és a ruhásszekrényekbe, és elvisszük onnan, ami elvihető. De egyenlően el is fogjuk osztani. Ez a kommunizmus.” Keresztényi felfogásának is hangot adott vezércikkében: „Elvesszük attól akinek sok van, és annak adunk, akinek nincsen. Ez az igazság. Ez a kommunizmus. Ez a keresztény szellem. Ez lesz a világnak az új rendje. Lenin elvtárs aki most ezen a világon Krisztusnak az igazi helytartója, az ő rongyos csizmájában is a leghatalmasabb ember most a világon.” Kifejtette meggyőződését, hogy a javak egyenlő elosztásával egy év alatt el lehet tüntetni a szociális különbségeket, de tizenöt nap alatt nem. „... és ha mind belepusztulunk, és ha mind belegebedünk a munkába, akkor is meglesz. Ha mi már nem élünk, akkor folytassák mások. Ha bennünket felköt a fehérgárda, akkor lesz majd egy új vörösgárda, amelyik a fehéreket felköti. Ámen.” Ez a publicisztika bizonyíték lehet arra, hogy Buday egyénisége, amelyet a korábbi történelmi és társadalmi körülmények között, mint jogbölcselő, szociológus, mint publicista és szépíró is valamiképpen visszafogott, a direktórium tagjaként a maga teljes radikalizmusával kibontakozhatott. Ez korlátjává vált abban, hogy adott helyzeteket reálisan ítéljen meg és elhibázott intézkedésekkel különböző társadalmi csoportokat ne hangoljon a diktatúra ellen. Messianizmusától nem szabadulhatott. Április végén névtelen levélben megfenyegették, hogy megölik. A fenyegetésre vezércikkben válaszolt. Méltatta a forradalmi cselekvés nagyszerűségét. Hitet tett: ha őt meg is ölik, lesz helyette másik kommunista, aki folytatja a harcot, s egy gyilkos a történelem fejlődését nem állíthatja meg. Április végén Budayt fölrendelték Budapestre, ahol mint a Magyar Alföld közölte: „... a közoktatásügyi népbiztosságnál nyert alkalmazást.” 84
