Forrás, 1980 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - MŰHELY - Csató Károly: Publicisztikától a forradalomig (Buday Dezső életútja 1906-1919 között)
Budapesti tevékenységének feltárása és értékelése túlterjed tanulmányom keretein. Szükséges viszont választ adni arra, hogy korábban a keresztényszocializmussal rokonszenvező, a politikai katolicizmus híveként közismert jogbölcselő és szociológus, aki a dzsentri középosztály társadalmi és politikai rehabilitációjáért küzd, aki a nemzeti egység megteremtésében nacionalista álláspontot képviselt, a világháború átmeneti sikerében először a magyarság felemelkedését látja, majd keresztény erkölcsi alapállásból a Nemzetközi Béketanács tagjaként küzd a háború ellen, s akinek a jövő társadalmáról alkotott elképzelése az állami tulajdonon alapuló kollektivizmus volt, (már az őszirózás forradalom után kommunista államtervezetet készít). A megfelelő történelmi pillanatban a politikai cselekvés porondjára lépett, mint a kecskeméti Nemzeti Tanács tagja, s a polgári demokratikus forradalom győzelme után politikusként és publicistaként együtt, mélyreható változásokért emel szót. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a munkástanács, majd a direktórium tagjaként túlzott radikalizmusával, amely korábban tettenérhetetlen, éppen az általa képviselt eszmének és hatalomnak árt! Helytelen politikai irányvonala az ellenforradalmi erők egységre lépését segítette. Landler Jenő belügyi népbiztos ezért leiratban felelősségre is vonta. Intézkedéseiben a belterületi agrár és ipari proletariátusra támaszkodott, de az is később kiábrándult, elfordult. Fel kell tenni a kérdést: nem volt-e karrierista, akinek egész életpályája negatív reminiszcenciákat ébreszt? Kommunista csak vallási alapon volt! Hadd hívjak segítségül Horváth Zoltán Magyar Századforduló című könyvéből egy eszmefuttatást a polgári szociológusokról, azok politikai szerepének értékeléséről, hisz Buday is közéjük tartozott: „A történetírásnak nem feladata »szavazást tartani a szándékok felett«, az csak eredményeket vizsgál. De nem maradhat egy nép, egy nemzet gondolkodására, szellemére hatástalan az, amit arra hivatott, felkészült és hűséges fiai alkotnak (...)... még akkor sem, ha véleményükben, ítéletükben sokszor tévutakra kerültek is. Helytelen — úgy véljük — káros is lenne e szociológuspolitikus nemzedéknek csak tévedéseit látni és művét csak tévedésein keresztül megítélni.” Forradalmi praxistól idegen ideológia kétszeresen is végzetes! Buday Dezső a Magyar Tanácsköztársaság kecskeméti mártírja. Héjjas Iván és Francia Kis Mihály különítményesei a kecskeméti ügyészség gyűjtőfogházából hurcolták el, 1919. november 19-én éjjel és a szikrai Dömötör-tanya közelében kivégezték. Buday életútjának is — csakúgy mint a kor haladó, vagy éppen haladónak lenni csak szándékozó értelmiségének — a reális megítélését aszerint tehetjük meg, hogy honnan jöttek és hová érkeztek? Buday, lett légyen bármilyen ellentmondásos egyéniség a századeleji Magyarország viszonyai között, dzsentri-sarjként, a polgári radikális szellemi progresszió útján át, a proletárhatalom kecskeméti direktóriumától a köz- oktatásügyi népbiztosság vezető munkatársi posztjáig bezáróan a forradalmi cselekvés történelmileg kétségbevonhatatlan vállalásáig jutott el. A Héjjas-különítmény nem azt a Buday professzort tartotta szükségesnek likvidálni, aki a polgári demokratikus forradalom előtt volt, hanem azt, akivé a proletárdiktatúra alatt lett. * (Köszönetét mondok szaktanácsaiért az azóta elhunyt Dr. Dersi Tamás sajtótörténész kandidátusnak, Nagy István tanszékvezető főiskolai tanárnak: Romsits Ignácnak, a Történettudományi Intézet tudományos munkatársának a forrásfeltárásban nyújtott segítségért. Ezúttal köszönöm a Bács-Kiskun megyei Levéltár és a Katona József megyei Könyvtár dolgozóinak együttműködését.) 85
