Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Pátkai Tivadar: Egy versnyi váróterembe (vers) - Fenyvesi Félix Lajos: Szerelmesvers (vers) - Lezsák Sándor: A Rádióbemondó szavai a Vak Leányhoz (vers)
PÁTKAI TIVADAR EGY VERSNYI VÁRÓTEREMBE alig-mosolyban ahogy asszonyok ülnek résnyire szétnyitott lábbal feslett virágos pongyolában ahogyan ülnek forró kávét szürcsölve a félhomályban; nézik a szemközti szótlan háztetőket (a zsindelyeket simogató csavargó langy esőt): FENYVESI FÉLIX LAJOS SZERELMESVERS Bevarrom szemed csókokkal, ne lásd: aranyöved oldom. Nagy piros szoknyáddal a lobogó tüzet kioltom. Melengetem fázó melleidet. Ajkadra parazsat teszek. Öled bársonyos füvére hajtom sajgó fejemet. egyre többet gondolnak régi nyarakra férfiakra ahogy elülnek a délutánban mondhatnám: Bolondos Költők! akik kocsmatrónon ülve az utolsó pohár bort ürítik s vadbőrökbe bújva behúzódnak egy versnyi váróterembe jó itt feledve a múlt annyi fortéimét végre. Ó hányszor mártottam arcom koporsók fehér selymébe! Te virágillatú vagy, testeddel etetsz s tűrsz mindenen át, belédhasít tavaszi nedvektől szerelemlucskos véres ág. Lélegzeteddel hűtöd homlokom, megfulladsz, élni így nem lehet. Jaj, elpusztul az, aki már ennyire téged szeret. LEZSÁK SÁNDOR A RÁDIÓBEMONDÓ SZAVAI A VAK LEÁNYHOZ ártatlan kedvesem hangokat küldök ujjaid hegyén pattanó légszomjas szavakat feszülj virrasztó ideg híreket mondok ágaskodó asztalt, híreket szilánkra ítélt poharat hibás konnektort híreket mondok, híreket 39
