Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Zelei Miklós: A hal kivétele a kádból (vers) - Hideg Antal: Egy-testben lovam és Trója (vers)
HALLOD KEDVESEM MIK VAGYUNK BIZONY ISMERETLEN LÉPCSŐHÁZ VAGYUNK lélegző macskapiszok koporsóhoz almahéj szálkás erőterében reflexünk finomodik — világunk tapintható számolatlan lépcsőfokok ki tudja hol van forduló lábtöréshez kiöntött tej JÖVŐNKET ÚGY HISSZÜK EL MINT TE KEDVESEM A TÜKÖR ELŐTT GYÖNYÖRŰ ARCODAT ZELE! MIKLÓS A HAL KIVÉTELE A KÁDBÓL halunkat felgyűrt ingujjú karunkkal ha üldözzük a kádban elemében van ki-kiugrik csapkod erősen zajt csap vizet csap a helyiség csupa pocséta lesz merő csatok az ingünk így is lehet csupa pocsétával felgyűrt ujjú ingben lucskosodó terepen de hogy elkerülhessük a hosszadalmas üldözést csapkodást csatakos verdesést iszamos zajt A DUGÓ KIHÚZÁSA A KÁDBÓL ahogy fogy a víz úgy szaporodik a győzelem halunk ebből annyit érez ÁRAMLIK Ml EDDIG ÁLLÓ VOLT VALA eleven sodrás nagyobb gerincesek esetében eltarthat száz évig is és üldözhetetlenné vált halunk ott fekszik a győzelemmel teli kád fenekén HIDEG ANTAL legyen igaz a suta óda — s ha hasamra halvány Nap kisüt árvult ágak szitáján kiüt kiürült olvadt korpusz-nyomon elcserélt volt-nincs férfikorom vagy feküdjek hanyatt a hóba? körözzön fölém varjú? puskavigyázta cél? árny am-jézuska? sugdosnak hatalmak hiányok irányok iszonyú arányok — dermedve jegekbe — itt minden középeurópai nincsen s mert viháncol mindig a dráma az eltakart baj puha párna selyemmel süt suhog a szoknya szemem bujdosson ringó rongyba?
