Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - MŰVÉSZET - Bánszky Pál: A grafika új minősége (Téli Tárlat, 1978)
MŰVÉSZET BÁNSZKY PÁL A GRAFIKA ÚJ MINŐSÉGE Téli tárlat, 1978 Arra a kérdésre, hogy merre tartanak a Bács-Kiskun megyében élő képzőművészek, mi foglalkoztatja leginkább őket — a tavalyinál valamivel teljesebb választ tartalmaz az idei esztendő kollektív kiállítása. A tárlat megközelítő keresztmetszetre vállalkozhat, mivel „aki él és mozog”, tehát az alkotók nagy többsége jelen van. Mennyiségi tekintetben különösen sokatmondó, sőt némileg túlzónak is tűnő a negyvenkilenc alkotó százharmincöt munkája. Nem maradtak távol az idősebb mesterek, és a szokásosnál mintha nagyobb számban mutatkoznának be a fiatalok. A pályázat szerencsére nyitott volt. Túllépte a „képzőművészeti céh” kereteit, s így nemcsak az alap-tagoknak hanem az amatőröknek is lehetővé tette a beküldést. A választott alapelv azért is elismerésre méltó, mivel művészet dolgában nem szabad abszolutizálni a tagsági igazolványt és a főiskolai oklevelet. Ezzel az állásponttal korántsem a tanulás ellen, hanem a máshol tanulás lehetőségének a meghagyása, és a tehetség támogatásának helyes volta mellett teszünk hitet. Hiba lenne kínai falat emelni alkotó és alkotó közé. E helyett évente legalább egyszer — adott esetben a Téli Tárlaton — célszerűnek látszik biztosítani az értékek szabad áramlását, a természetes szelekciót, amely elv ugyanakkor az amatőr alkotókkal szemben sem jelenthet — minthogy ez alkalommal sem jelentett — külön engedményt. Ebben a nyitott szisztémában tehát nem az a döntő, hogy ki a beküldő, hanem, hogy színvonalban és szemléletben mit képvisel a mű! S ha egyszer elérhetővé válik az előítélet mentes válogatás, egy valósabb érték- orientáció jobban segítheti a közönséget, valamint az állami és a társadalmi mecenatúrát is a különböző kvalitást képviselő művek közötti eligazodásban. Az idei Téli Tárlat képanyaga sokszínű, változatos és érdekes. Nem hiányzik a „fundamentum”, a mesterségbeli megalapozottság. A válogatás értékskálája ugyanakkor szélesre nyitott. A kiállításon találkozhatunk jelentős művekkel, és a hozzájuk vezető utat jelölő munkákkal is. S az utóbbiak inkább elérhető közelségbe hozzák, realizálják a csúcsteljesítményeket. Tóth Menyhért ez alkalommal is önmagát adja, két festményéhez a hajósi pincesorok szolgáltatták ugyan a természeti inspirációt, de ő a valóság látványát tóth80
