Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - MŰVÉSZET - Bánszky Pál: A grafika új minősége (Téli Tárlat, 1978)
menyhértivé; egyszerűekké és mélyekké, minden külsőségtől és sallangtól mentessé, és fehér izzásévá formálta. S kétségtelen, hogy a hagyományos ábrázoláshoz szokott szem nehezebben, csak személyes erőfeszítés útján fogadhatja be ezt az elvontabb poézist. B. Mikii Ferenc Tokaj tüzes-melegét és himnuszba foglalt nektár-eszenciáját a hó alól is elővillantja. S ezzel ellentétben a borongósabb életérzés, és egy másik táj, a Duna-parti kőhányás karaktere koloritban és szerkezetben talál nála érett megfogalmazásra. Kalmárné Horóczi Margit művészete több szempontból is mutat megújulást. Gazdagodott technikája és festményeinek belső rajzossága. A pasztellt — ha átmenetileg is — kiszorította az olaj és az acryl. Alkotásai forrásaként még egyértelműbben vállalja a gyermekművészet ösztönösen-gyámoltalan vágyakozással teli világát. Kovács László — kissé túlméretezett, de egyre több eredeti jegyet felmutató — festményeinél és Goór Imre falusi házainál is a gyermekségükből megőrzött mesék ízét, egyéni vizuális feldolgozását élvezzük. Minden kezdeményezésnek és megtett lépésnek örülni lehet, ami vizuális-esztétikai értékeket hordoz és szellemében nemcsak hogy kifejezi korának igényeit, hanem előtte is jár. Ebből a szempontból, ha az alkotó megmarad a reprodukálás szintjén, az alföldi reminiszcencia — mégpedig az elődök által közvetített változatban — beszűküléshez, valami szellemi végvárban való hadakozáshoz hasonlít, minthafél évszázada ott felejtették volna a világba szerte portyázó előőrsök. S ez esetben sem mesterségbeli fogyatékosságról, hanem szemléleti kérdésről van szó. A fejlődés természetes megnyilatkozás, ami érvényes a művészetre is, hiszen a művészet-teremtésben sincs megállás. S ezt a törvényt a hagyományőrzés sem kérdőjelezheti meg, s különösen nem azon az áron, hogy egyesek a kétezredév forduló közelségében is a századelő ragacsos, barna-olajtócsájában tápodnak, hozzáadagolva némi „alföldi fehéret”. Az üres artisztikumot és a földhöz ragadt szemléletet nem mentheti a túlhangsúlyozott topográfiai szempont, s ezt a szemléletet kiszolgáló „geo-esztétikai” magatartás. Az alföldi iskolához szorosabban kapcsolódó művészek pedig lényegében ma is ugyanazt csinálják, amit tegnap. A növény élete kétségtelenül a talajhoz van kötve. Az ember is kötődik, de képes az oldásra is. Őrzi a hagyományt, de övé a világ minden hagyománya. Az alföldi etnikumhoz kötődik Diószegi Balázs művészete is, de —zenei hasonlattal élve — ő nem magyar nótát játszik, hanem bartóki értelemben hoz létre egy-két főtételre felépített nagyzenekari művet. A Téli Tárlaton látszólag még a festészeté a vezető szerep. Szellemi frissesség tekintetében viszont — és az elmúlt évhez képest mennyiségileg is — mérföldjáró léptekkel tör előre a grafika. Az illusztrációtól a plakátig, a hagyományos tollrajztól a szitanyomatig és kollázsig a maga sokoldalúságában mutatkozik meg ez a mozgékony műfaj. Borbély Ferenc robbanó vitalitása a szitanyomat expresszív vibrálásában nyer vizuális formát. Bodri Ferenc és Csáky Lajos az irodalmi illusztrációnak azt az útját keresi, amely az írói gondolathoz és még inkább az életérzéshez, vagy világlátáshoz való alkalmazkodáson túl nem a béklyót, hanem az autonom vizuális lehetőséget villantja fel. Klossy Irén érzékeny toilrajzai; rövidre szaggatott, és egy-egy tájrészt kihatároló hosszabb vonalai, ritkuló és sűrűsödő vonal-erdői felszabadultabb kegyeleti állapotban a polocki-gesztusig eljuthatnak. Pócs Péter a modern lengyel grafika tanulságait integrálva, az „utca művészetén”, egyes tervein az archaizáló karaktert hordozó stílus, más tervein a tisztán vizuális eszközökkel; vonallal, színnel, tipográfiával jellemezhető plakát kialakításán munkálkodik. A modern grafika kifejezési eszközeinek és szemléletének a sajátos alkalmazásában e tárlaton talán leginkább Hegedűs László és Zalatnai Pál ment el a legmesszebbre. Grafikai lapjaik nemcsak tartalmi jegyekben, hanem mívességben is gazdagok és színvonalasak. A beküldött, és még a falra került grafikák egy részénél is kísért viszont azartisztikum, 81
