Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - DOKUMENTUM - Jósa Iván: Coelia és Kecskemét (Szárkándy Anna kecskeméti kapcsolatai)
éves bimbózó asszonyka viruló rózsává teljesedett azóta: aranyszőke hajkoronás, nagy, sötétkék szemű, sudármagas, erőteljes termetű, kívánatos magyar asszony lett belőle. S mivel annyira hasonlított Losonczy Anna asszonyra, hogy Bálint úr már-már azt hitte, hogy Egerből lépett elébe az első Anna, nagyon is valószínű, hogy ő és senki más lett az uram Celiája." (Breszt Borisz: Balassi Bálint, Magvető, Bp. 1974. 463. I.). Tehát több alkalom kínálkozott arra, hogy a szép asszony felhívja magára az amúgyis lobbanékony, bajtársai között mulatozó költő figyelmét, s szerelemre lobbantsa annak szívét, melynek eredményeképpen megszülettek a dalciklust kitevő kedves Coelia-versek. A Coelia elnevezést kedvenc költőjének, a XV. században élő nápolyi Angeriánus példájára, szerelmének költői néven való megszólítására választotta. E rövid írásnak nem célja, hogy Balassi Bálint költészetében tüzetesebb vizsgálat tárgyává tegye a Coelia-verseket, mégsem haszontalan felsorolni közülük a költő Szárkándy Annához fűződő élményeit megörökítő hangulatos verseket. Ilyenek: Júlia szózatja, a Két szemem világa, Kegyelmes szerelem, Csudálván egy ferdét, Mely keservesen kiált és Mely csuda gyötrelem kezdetű alkotások. Az ország előkelő szép asszonya szerelmének hatása a költőre tehát mély, gyötrelmes s egyben — éppen a viszonzott szerelem miatt — fék Idó és megnyugtató is. Ezt tükrözik vissza a Coelia képe c. versének remekül megalkotott sorai, amikor is az új szerelmét Losonczy Annához, a csodálatos Júlia- versek ihletőjéhez hasonlítja: „Egyenlő két rózsa/ Kinek mind pirosa,/ Állapatja, színe egy,/ Sem egy ágon termett,/ Kit zöld levél fedett,/ Nem hasonlóbb két ért meggy,/ Mint ez Júliához,/ Kinek szép voltához,/ Gerjedek mint Aetna-hegy." (Magyar Remekírók, Budapest, 1905. I. 129. I.). Feltétlen kell arra is utalnunk, hogy a Szárkándy Annához írt verseket a költői képek és a versformák rendkívüli gazdagsága jellemzi. Terjedelmükre nézve rövidek ugyan e versek, mégis minden addigi szerelmes verset felülmúlnak szépségükben, mert Annához fűződő élményeit és impresszióit finoman csiszolt formák közé szorítja, amelyben saját korában Balassi Bálint utolérhetetlen. A családban ismét kiújult a feudális viszonyokra jellemző marakodás a vagyonért, a birtokszerzési és örökösödési hajsza, mivel a kecskeméti rész Nyári Krisztina halála után annak második férjétől, Dóczy Gábortól származott gyermekek kezébe jutott. Később pert indítottak a birtokért Anna gyermekei, és hosszadalmas pereskedés után hozzájuk került a kecskeméti rész. Még az 1600-as évek végén Anna fiai Wesselényi Ferenc (az összeesküvő nádor apja) és Wesselényi Pál (a Thököly-féle szabadságharc egyik vezére) ténylegesen birtokolták a Szárkándy részt. Később viszont, mivel mindketten Habsburg-ellenes, kurucpárti lázadók voltak, kecskeméti birtokukat elkobozták,és azt a királyi fiscus a Habsburg-hű Koháryaknak adományozta. Ettől kezdve a család kapcsolata megszűnt Kecskeméttel. Coeliáról nem maradtak fenn bővebb feljegyzések. Amit róla tudunk azt búvárkodó történészeink munkájának köszönhetjük, de mégis a maga valóságában áll előttünk ma is alakja, mert Balassi Bálint verseiben örökítette meg az utókornak. Nem is zárhatnánk sorainkat méltóbban, mint a Mely keservesen kiáltok c. vers egyik versszakával, amelyben a költő Coeliát, annak bánatát, szomorúságát természeti képekkel kiszélesített hasonlattal szemlélteti: „Mint szép liliomszál, / Ffa félben metszve áll, / Fejét földhez bocsájtja. / Úgy Coelia feje / Vagyon lefüggesztve, / Mert vagyon nagy bánatja, / Drágalátos könnye / Hull mint gyöngy pörögve / Vagy mint tavasz harmatja.” FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE KOVÁCS ISTVÁN PINTÉR LAJOS ZÁM TIBOR 79
