Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 9. szám - DOKUMENTUM - Haza és nemzeti önismeret. Fiatal Írók Találkozója - Lakitelek, 1979. május 18-19. - Petrőczi Éva: Szolgálat

miTfi'i!'

• Utalhatnánk itt még arra is, amit Bata Imre „Három veréb hat szemmel” című antológiát záró tanulmányában „költészetünk vonulatáénak nevez. Konkrét példa erre ugyanebből a kötetből: Kovács Sándor Iván, az „elöljáró beszéd” szerzője nyomon követi költészetünk egyik vándormotívumát, a 42. zsoltár parafrázisait a Biblia szövegétől Balassin keresztül a mai magyar költőkig. Ha e „vonulatot” a magyar költészet folyamatosságát valaki szem előtt tartja, akkor azt hiszem, hogy ez a nemzeti érték- megőrzésnek, értékmegtartásnak mindenképpen egyik legméltóbb módszere.

Záradékként még annyit, hogy úgy érzem, valaki annyiban tartozik egy nemzethez, vagy annyiban képviselheti azt íróként, vagy nem íróként, amennyit ebből a nemzetből vállal. A vállaláson nem a puszta kijelentést értem: magyar vagyok. Szó esett itt Petőfiről, aki Petrovics volt — jelenleg éppen Aszódon, Petőfi egyik lakhelyén, nagy Petőfi-kultusz közepette élek —, az ő magyarságát éppen vállalásai alapján senki nem merné vitatni. Tehát olyan nincs, nem lehet, hogy egy nemzethez mindenki egyformán tartozzék, a nemzetből — manierista képpel élve — mindenkinek egyforma „darabka” jusson. Azt a darabkát mindenkinek meg kell szolgálnia.