Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - DOKUMENTUM - Haza és nemzeti önismeret. Fiatal Írók Találkozója - Lakitelek, 1979. május 18-19. - Tordai Zádor: A nemzet: et(n)ikai szabályzat
nemzettel szembeni sovinizmus így átcsap a belső „idegenek” üldözésébe. Ami még többet mond, az az, hogy ilyen átfordulás nemcsak akkor történik, amikor ugyanarról az etnikumról, vagyis nemzetről-nemzetiségről van szó. Mert a tagadás egységes rendszer kifelé és befelé is: együtt. így ebbe gyakran belejátszik, hogy a sovinizmus jobban szeret a kiszolgáltatottak, a védtelenek felett hatalmaskodni. De gondoljunk a bűnbak-gyakorlatra is. Mindezek fontosságát az adja, hogy a tagadás világán belül nincsenek igazából határok, még magától érzékelhető átmenetek sincsenek. A csöndes lenézés és az agyon- ütés két véglete között széles ugyan a skála, de ez egyetlen skála. Csak végső kiterjedés kifelé a háború és befelé a népirtás. Nem minőségileg más az a magatartás, ami a két végpontot jelenti — bármilyen különbség legyen is a szándékban. Annál is inkább, mert a magatartásformákat nem a szándék határozza meg, hanem inkább — gyakran — érzelmi, lélektani tényezők. Ellensúlyt és védelmet ezért máshol, a nemzeti magatartás más formáinál lehet csak találni. Az állítástartalmakban, ha olyanok, és akkor, ha ezek határozzák meg a magatartásrendszereket a konkrét követelmények sorában. A pozitív követelményrendszerek pedig a nemzetet alkotó társadalmi csoportoktól és rétegektől jöhetnek. Itt alakulnak ki érdekeikkel összefüggésben — ezért viszonylag szilárd módon — ilyen eszme-, magatartás- és követelményrendszerek. Munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, mindnek megvan a jellegzetes eszmevilága és értékrendje. Úgyhogy ezek töltik ki a nemzeti összegezés adta kereteket. Legkönnyebb emellett a hiányból indulva érvelni, abból, ahogy az elszabaduló nacionalizmusok mindig deklasszálódási folyamatokra épülnek. Innét van erejük. Mert amikor társadalmi rétegek felbomlanak, akkor az egyének kiesnek abból a rendszervilágból, amely számukra támaszt (tehát biztonságot), irányt és magatartáskövetelményeket adott. És mellékes, hogy milyen deklasszálódás ez. így hasonló jelenségek figyelhetők meg a parasztságból való kiszakadásnál, a munkásosztály rendezett világából való kiesésnél, az értelmiségi talajvesztésnél. Vagy a polgári középrétegek bomlásánál. Ezekből táplálkoztak az európai fasizmusok is. De hasonló veszélyt jelent, amikor az egyének az ún. atomizálódás következtében vesztik el a közös létformáikat. Ekkor is meggyengül az összefogó és összefogott kulturális magatartás, felbukkan a nyers ösztönvilág és létrejöhet meghatározatlan társadalomtagadás. Amit könnyűszerrel rendeznek és fognak össze a barbárabb tagadási módok. így válnak az emberek a kulturalitásukban labilissá, és már könnyen csúsznak az emóciókba. Ami szintén utat nyit ahhoz, hogy a primitívség szervezze magát belőlük társadalmi erővé. S innét van, hogy az ilyen gyűlöletek mások is, mint amik a kezdeti nacionalizmusokat jellemezték. Nem is beolvasztani akarnak, hanem elpusztítani. Csak a társadalmon belüli szolidaritásvilágok adnak tehát a nemzeti eszmerendszernek olyan pozitív tartalmakat, hogy ezzel szemben meg tudjanak állni. Engedjenek meg egy szójátékot: A vallás mint összegező erő etikai szabályzatot adott az embereknek. Amikor a nemzet fog össze, akkor ez csak etnikai szabályzatot ad. Vagyis keretet, s így minden azon múlik, mi tölti ezt ki. Vagyis milyen értékek válnak rendezőelvvé, lesznek követelménnyé az egyének számára. Minden attól függ, mi az az igény, amivel az embernek azonosulnia kell és aminek meg kell felelnie. De az sem mellékes, hogy egyetlen ilyen forma akar-e uralkodni vagy több értékrend kapcsolódik össze egységgé. A nemzet mint azonosulás, mint mondottam, önmagában véve csak az összességnek való alárendelődést követeli meg. Ami ennyiben csak a mindenkori helyzet elfogadása és erősítése. Ezért lehet a nemzeti eszme annyiféle uralmi rendszereknek való alávettetést szilárdító eszmevilág. Átalakulva az uralkodó osztályok vagy rétegek 68
