Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - DOKUMENTUM - Haza és nemzeti önismeret. Fiatal Írók Találkozója - Lakitelek, 1979. május 18-19. - Tordai Zádor: A nemzet: et(n)ikai szabályzat
normáival, eszméivel és értékeivel való azonosulás követelményévé. Különösképpen akkor támasza ez az elnyomásnak, amikor a kizárólagosság igényét is rá tudja az emberekre kényszeríteni, el tudja azt velük fogadtatni. Többnyire úgy sikerül ez, hogy a nemzeten belüli ellentétekből származó feszültségeket a nemzeti eszmevilág a tagadásvonalak szerint köti meg. Mert ekkor ezek vezetik le az érzelmi tölteteket, az ellentétekből származó feszültségeket. Szembefordítani kisebbséggel, zsidókkal, szomszédokkal: az uralkodó elnyomásrendszerbe való besorolás legegyszerűbb eszköze volt mindig. így vállalta az elnyomott az elnyomást: szentesítve azt. Nem áttétel ez: egyetlen egységesítési rendszer működik ebben. Hogy mennyire így van, azt az mutatja, hogy milyen jól megfért például, hogy az uralkodó osztályok elfogadták, hogy a nemzet egészében idegen hatalom alatt éljen, ugyanakkor pedig éles szólamé nemzeti politikát beszéltek. És bőven éltek a kisebbség elleni elnyomás legkülönfélébb eszközével. A századforduló hangos magyarjai hajbókoltak a Habsburgok előtt, de elnyomtak románt és szlovákot. Persze: a Habsburgok fenn voltak, arrafelé nem jó köpködni sem, hát még harcolni. S mert hallatlanul utáltak zsidót és cigányt és sokakat másokat, úgy hitették — és hitték, ha ugyan hitték —, hogy nemzeti gondolat szerint éltek. Valóban aszerint éltek, csak miféle gondolat volt ez? Közismert Illyés Gyula meghatározása: nacionalista az, aki jogot sért, hazafi pedig, aki jogot véd. Érdemes ezen mélyebben elgondolkodni. Kell is, mert ha ezt történeti leírás vagy elemzés alapjává akarnók tenni, akkor úgy járnánk vele, mint sok más definícióval. A kivételek szaporodnának és végül minden összemosódna. Másként van, ha követelménynek fogjuk fel. Ha az erkölcsi világba tesszük. így lesz teljes .értékű megfogalmazás. Mert lesz a nemzeti magatartás állító tartalmainak magva. Úgy hogy követelménnyé teszi a jogok védelmét. Egyszerre az egyének és az összes, egyképpen az ember és a nemzet számára. Jogot véd: kinek a jogát? Mondjuk a magunkét. De ez csak akkor nem jognak sértése, ha nem marad ennyinél. Hanem éppenhogy mindenki jogát jelenti. És főképpen: a másként beszélő, másként gondolkodó és élő ember, a kisebbségben élő jogát. Csak akkor nem sért jogot, amikor jogot véd. Nem elég annyi, hogy a szomszédot és a másként élőt nem nyomjuk el. Nem elég megtűrni őt — bár ez is sokat jelenthet. Az igazi különbség abból van, hogy a jog védése általános érték. Tehát a kisebbség jogait jelenti: mindenfajta kisebbségét. Hogy egy nemzeten belül a kisebbségben levők ugyanolyan joggal élhessenek mint a többség, ez kell természetes legyen. Hogy joguk abban legyen, hogy másként éljenek, mégse legyenek idegenek. Abban látni a nemzet társadalmi erejét, a gazdagodás forrását, hogy ez az etikai magatartásrendszer teljesedjék ki. A kisebbségben levők joga,ez különben is minden demokratizmus mércéje. Amiben a kisebbség fogalma általános, mert nemcsak a nemzetit jelent, vagy a vallásit. Hanem mindenkire vonatkozik, aki másképp él, másképp gondolkozik, mint a többség, mint ami az általános mód. így a nemzeti gondolkodásmód ugyanúgy általános összegezés, csak épp a pozitivitásban, mint ahogy az ellentétes mód általános összegezés a tagadásban. 69
