Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Hegyi Imre - Kovalik Márta: Ház-asság!
HEGYI IMRE—KOVALIK MÁRTA HÁZ-ASSÁGf A házasságlcötőteremben: Megkérem kedves mindannyiukat, szíveskedjenek felállni. Kedves jegyespár! Önök bejelentették házasságkötési szándékukat. A bemutatott iratokból megállapítottam, hogy ennek törvényes akadálya nincs. Ahhoz, hogy házasságukat megköthessem, már csak az szükséges, hogy önök előttem és a jelenlevő két tanú előtt külön-külön, de egybehangzóan kijelentsék, hogy egymással házasságot kívánnak kötni. Előbb a vőlegényt, majd a menyasszonyt kérdezem és megkérem önöket, hogy feltett kérdésemre határozott, érthető igennel vagy nemmel szíveskedjenek válaszolni. Riporter: így peregnek az esküvői szertartás mondatai, így fogadnak hűséget Magyar- országon ezerszámra az egymásra talált fiatalok, hogy tele tettvággyal elinduljanak együtt az önként vállalt közös úton. Emlékeznek? Önök is így, ilyen meghatottan álltak a szülők és barátok karéjában és azok is komolynak, öröknek hitték érzéseiket az esküvő perceiben, akik később válóperes bírónak bizonygatták, mennyire rosszul választottak. Magyarország előkelő helyen áll a válások világstatisztikájában. Amikor magam is az iménti esküvő meghatott csendjében motoztam mikrofonommal, Molnárékra gondoltam. Hogy miért éppen rájuk? Évekkel ezelőtt ők is így fogadtak örök hűséget egymásnak, és most válnak. Hogy miért éppen a válás lehetőségein morfondíroztam, míg az anyakönyvvezetőt hallgattam egy esküvőn? Maradjon egyelőre titok, bízom benne, hogy a történet végére kiderül. De hát egyáltalán miért olyan szenzáció, hogy Molnárék válnak — kérdeztem a hírhozót. No hallod! Tíz évi házasság után éppen most, amikor majdnem kész a gellérthegyi egyemeletes villa — védte szenzációját a pletykálkodó. Talán éppen ezért, — mondtam. S hirtelenjében magam állítottam fel az elképzelt valóságot: belefáradtak. Igen, belefáradtak az építésbe, a lemondásokba és egymásba is. Sándor 35, Zsuzsa 26 éves. Lehet, hogy így törvényszerű? Arra is gondoltam, hogy az ember sokszor nem tudja végigfutni az előre kitűzött távot. Belefog valamibe, épít, hajt éjjelnappal, majd összeroppan, infarktust kap, vagy válóperes bíró elé áll. Nem hagyott nyugodni a dolog. Tudni akartam, van-e valóban valami törvényszerű Molnárék történetében. (Helyszín: a Gellérthegy. Látszik az Erzsébet-híd, a Lánchíd, a Duna túlsó felén a Parlament, az Intercontinentál szálló. A riporter egy féligkész ház előtt áll). Riporter: Jó napot kívánok! Egy férfi: Jó napot kívánok! Riporter: Molnárék szomszédja tetszik lenni? Férfi: Igen. Riporter: Mit tetszik tudni erről a házról? Férfi: Éppen most eladó. Riporter: Még be sincs fejezve! Férfi: Hát nincs befejezve, de a tulajdonosok válófélben vannak. Amit ezek összekeccseltek, azt nem lehet kifejezni. És most felrobbant az egész. Az isten tudja. Az ő dolguk. * * Elhangzott a Magyar Rádióban, 1978. október 31-én. 46
