Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 9. szám - Szeptemberi beszélgetés: Utolsó esély a vers. Pintér Lajos válaszol Görömbei András kérdéseire

Utassyékét, Farkas Árpádékét, Tolnai Ottóékét, Varga Imréékét! A magyarságban való egyetemes gondolkodáson túl érződik a Kelet-Közép Európában, Európában, nagyvilágban való egyetemes gondolkodás sugarassága is. Jelentkeznek — fölkészülten — műfordítók, akik az angolon kívül beszélnek lengyelül is, románul, szerbül, finnül, lettül. Ha Németh László 1940-ben arra biztatott, hogy keressük azokat a kapcsolatokat, amelyek mint egy keleti Golf-áram melegítették a kelet-európai kis népek életét, akkor 1975 táján csak elkészült a Keleti Golf-áram antológia, amely e kihívásra fölkészülten tudott felelni. Az elvárásnak megfelelt, és megfelelése folyamatossá tehető. Ezen igényhez hozzákapcsolódott annak újrafogalmazása is, hogy „Nem iszunk csatákra csendülő pohárból!”

Mikor a romániai magyar fiatalok kötetbe gyűjtötték interjúnyilatkozataikat, Farkas Árpád versének egy sorát írták címül és kérdésül a könyv borítójára: Marad a láz? A verssor így hangzik — nem kérdőn, hanem állítón, felkiáltón —: „Marad a láz, ugye fiúk!” Mi mást mondanék, a magam hosszasan vázolt elképzeléseit összegezve, s a röpke nemzedéki számvetést is összefoglalón? —: marad a láz, ugye fiúk!