Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - Tarján Tamás - Reményi József Tamás: „Forrázó” paródiasorozat; Spiró György Egerészők (komédia két felvonásban)
iT*TtTtur<M«unM*T*Mn«rmm«unr«ftiM«T TARJÁN TAMÁS-REMÉNYI JÓZSEF TAMÁS PARÓDIASOROZATA SPIRÓ GYÖRGY EGERÉSZŐK Gárdonyi Gézának ajánlom Komédia két felvonásban, majd tragédia további kettőben Szereplők: Vica Bornemissza Gergely Dobó Cecey Hegedűs Sárközi Bornemissza János oroszi pap németi pap töröki pap katonák, árusok, kézművesek Verza szüzek, ringyók, feleségek Jumurdzsák 1. török 2. török 37. 845. török Hely: Eger Idő:1552 Cselekmény: az előbbiekkel teljes egységben Prológus E történethez nincs közöm, csak annyi, hogy megteremtem általa a régen esedékes korszerű magyarországi drámairodalmat. Mért épp magyart í — kérdezheted, te nyájas. Leginkább az volt rászorulva. Viszont szempontjaim között az első, ezt ellensúlyozandó, nem más, mint — a külső. Olvasd hát, kérlek, kellő bölcselemmel, s ha nagycsaládos vagy (hat főn felül), játsszátok el csak otthon esti órán, színpadra másként, hajh, úgysem kerül. Első felvonás Bornemissza és Jumurdzsák a senki földjén egy asztalnál poharaznak. JUMURDZSÁK: Hát arra emlékszel-e még, komám, amikor téged elraboltalak ? Te serkenő ifjú gyerek valál, de én se voltam akkor potrohos. BORNEMISSZA: Képzelheted, hányszor jutott eszembe! Ha portyán néha arra jártatok, úgy bőszülék, de máskülönben nem zaklatott a létbizonytalanság, oly békésen sínylődtünk gondtalan. Üjabban meg csatázni kell rogyásig, az ember még a végén hős leszen . . . E várat választotta most ürügynek az elidegenült történelem. JUMURDZSÁK: Rég volt, szép volt, ölelj meg, adj puszit? BORNEMISSZA: Döntsük fenékig poharunk, proszit! (Isznak.) JUMURDZSÁK: Ez jó. Be’ kár, hogy innunk nem lehet. BORNEMISSZA: Tudom: a hit. JUMURDZSÁK: Fenét! Innánk, ha jutna! A szállítmányból nékünk nem marad, a nagyvezírkar egy cseppig megissza. BORNEMISSZA: (bosszúsan) Mondtam, hogy többet kéne küldeni, az esti gyűlésen szólok Dobónak. JUMURDZSÁK: (legyint) Hagyd, kérlek, elsikkasztanák ezek Eger s Tokaj egész szőlőhegyét. Hidd el, csak szenvedés az életem. A sátram is, nézd, itt utalva ki egész elöl, ez majd’ a frontvonal, és persze zsúfolva harmadmagammal, szegény janicsár, két pogány között. BORNEMISSZA: De előnye, hogy itt vagyunk közelben, s a szép időkről elmerenghetünk . . . 0, apropó, a talizmán, mit egyszer mi csínytevően tőled ellopánk, el nem veszett: hidd, otthon van nejemnél, de még eddigelé meg nem leié. JUMURDZSÁK: Ne gyárts te ebből gondot, egy komám! 35
