Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - Lezsák Sándor: Rímes névmutató vándorláshoz, maradáshoz; Gulliver a járdaszigeten; Én már meszet oltok (versek)
LEZSÁK SÁNDOR RÍMES NÉVMUTATÓ VÁNDORLÁSHOZ, MARADÁSHOZ Angyalházán angyalka húzott bé a bokorba haragomért üzentek Szentlőrincről a szentek szemgödrömből fut az ég mindig mennék, utaznék Madarasról madarak röptetik a szavamat fülek nőnek Füleken lapulnak a füveken Malomfalván malom van malmoznak a malomban odakünn és idebenn merre vagyok idegen? Penészleken a penész fele cukor, fele mész makkot szed a Makkfalva vasárnapi asztalra Öregcsertőn öregek ropogtatnak köveket Zsebeházán a zsebek hónap végén üresek fagylaltoznak menyecskét Kecskeméten a kecskék Nyárlőrincig szaladtam vénasszonyok nyara van? mindenhonnan elfutok megérkezni nem tudok a szerencsém Szerencsen megvakul egy kilincsen leverik a kalapot botpaládon a botok Törökbecsén törököt kutatnak a törökök Asszonyréten asszonyok gyomlálják a lábnyomot s tompa fejszék kivágták Nyírteleken a nyírfát ritkul erdő, ritkul rét elbujdosni hol tudnék? Csíkszeredán a szerdát csütörtökbe szekálták Szombathelyen szombatok most csak ennyit mondhatok Herceghalmon hercegek számolják a perceket mert az időm tintakék sötétülök mint az ég április van, fúj a szél az arcomba fut a tél mégsem kell a rókaprém vagyok világ közepén lakom Lakiteleken odakünn és idebenn 3
