Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1. szám - MŰHELY - Januári beszélgetés. Tóth Klára - Poros Géza: „Mértékem a megismerés” (Interjú Kosa Ferenccel)

ben élünk, ahol sajnos ezt is elkezdték jegyezni több korszakban, és alkalmasint fel is tudták használni konfliktusanyagnak. De azokban az években ez nem létezett, erre felelősségteljes tanú vagyok. És meg lehet nézni a Balázs Béla Stúdió első öt évének jegyzőkönyveit, sehol egy fél mondat arról, hogy igen, ő dokumentumfilmet csinál, az játékfilmet, amaz meg kísérletit, erről vita nem volt. Ilyen nem létezett. Sára Sanyi megcsinálta a Cigányokat, ami egy ma is fontos társadalmi kérdésről gondolkodó költői dokumentumfilm volt. Huszárik Zoli elkészítette az Elégiát, ugyanezekben az években csinálta Gaál Pista a Sodrásbant, készült a Tízezer nap, Szabó Pista készült az első filmjére, és ezek valamennyien ugyanazt a megismerést szolgáló egymást kiegészítő és nem egymást kioltó filmek és magatartások voltak. Viták, szenvedélyes állásfoglalások természetesen adódtak, de az ütések sohasem voltak övön aluliak. Más és másféle emberek vagyunk, előfordult, hogy valakinek ez a film tetszett nagyon, másnak az, de abban tökéletesen egyek voltunk, hogy semmiféle szekértábort nem voltunk hajlandók létrehozni, mert a Balázs Béla Stúdiót tekintettük a valóság szekértáborának. Sokszínűségével együtt. Inkább azon dolgoztunk, hogyan lehetne ezt a „szekértábort” bővíteni, úgy, hogy a nagyjátékfilmgyártásba is átmenjen ez a szemlélet.

Ma mintha megosztottabb lenne a filmszakma. S nem csak a Balázs Béla Stúdióban*

A legtöbbet napjainkban épp a dokumentarizmus és a fikciós film „összecsapásairól” hallani. Valós ellentétet látsz a csatározások mögött? j

A hetvenes években a filmszakmában kétségtelenül kialakult néhány alapvető szekértábor, például a játékfilmesek és a dokumentumfilmesek szekértábora, egészen pontosan: azok a rendezők, akik úgynevezett hagyományos játékfilmben gondolkodnak és azok, akik inkább dokumentumfilmben. Számomra, ha létezik alapvető megosztás a művészetben, vagy a művészethez közelálló tevékenységekben, mint például a filmben, az kizárólag az esztétikai érték mentén alakulhat ki. Teljesen mindegy, hogy valaki azt írja-e a zászlajára, hogy ő játékfilmes, vagy azt, hogy ő dokumentumfilmeket csinál, vagy hogy a kettő szintézisét keresi. Olyan ez, mint amikor egy-egy futballmeccs előtt az edzők azt nyilatkozzák: biztosak benne, hogy győzni fog csapatunk. De végülis a játékban válik el, hogy győznek-e vagy sem. így van ez a filmkészítésben is, ha a művészetben van győzelem egyáltalán. Egyszóval én ezeket a zászlókat, szekértáborokat nem becsülöm sokra, ezért is igyekszem valamiképpen felülemelkedni ezeken a megosztottságokon. És talán azért is, mert ilyen sűrű, gomolygó, feszült értelmiségi légkörben, mint amilyenben mi itt Kelet-Európábán élünk-feszülünk, ezeket a zászlófeliratokat sokan kihasználhatják és a jelképes szekértáborokat egymással szemben ki is játszhatják, jóhiszeműen vagy kevésbé jóhiszeműen. Mindezekért tehát nem vagyok híve annak az egyoldalú megkülönböztetésnek, hogy tiszta játékfilm vagy dokumentarizmus. Értékes-e az a mű vagy nem értékes, számomra csak ez a felosztás létezik... Vegyük a Puszták népét. Minek lehet nevezni vajon? Biztos, hogy van aki azt mondja, hogy a Puszták népe szociográfiai irodalmunk első világviszonylatban is jelentős teljesítménye. De ha másvalaki azt mondja, hogy a Puszták népe egy költőnek az egész életművéből mindmáig kiemelkedő vallomása? Vajon nem éppen olyan igaz-e az, hogy ez a könyv Illyés Gyula költői vallomása arról a világról, ahol ő gyerekkorát töltötte, a magyar- országi feudalizmus ittrekedt világáról? Sorolhatnék még példákat egészen Sütő András Anyám könnyű álmot ígér c. könyvéig. Megértem azokat a kritikusokat, akik azt mondják, hogy ez a vonulat elsősorban az irodalmi dokumentarizmushoz tartozik, de számomra a legfontosabb jelző mégiscsak az, hogy ez irodalom. Vagyis érték. Úgy vélem, a csődnek vagy az eredménynek nem az a háttere, ki milyen eszközök használatára határozza el magát. Nem itt keresendő a lényeg. Tanulságos például: fölmerült az Anyám könnyű álmot ígér-nek a megfilmesítése. Sütő Andrással beszélgettem erről. Képzeljétek el, hogy elmegyünk abba a mezőségi kis faluba. Mennyire lehetne re67