Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - SZEMLE - Vasy Géza: Válogatás Békés megyei fiatalok írásaiból
zetet és a vallást állítja, de kitér többek között a társadalmi osztályellentétek problematikájára is. Rosszallással szól a különböző vallási felekezetek versengéséről — elsősorban a katolikus egyház magatartását kárhoztatja —, s alapvető társadalmi, ill. nemzeti érdeknek nevezi a felekezetek olyan újjászületését, mely az általános, egyetemes érdekek előtérbe állítását eredményezheti. Úgy véli, hogy az 1894-ben elfogadott egyház- politikai reformok megteremtették az említett cél elérésének nélkülözhetetlen alapjait. A korszak legjelentősebb műveire alapozott, de önálló rendszer- vagy véleményalkotásra nem irányuló filozófiai eszmefuttatásainak legpozitívabb elemeit alkotják azok a részek, ahol elutasítja az agnosztikus felfogást, a létért való küzdelem akkoriban általánosan elterjedő mechanikus társadalmi értelmezését, s hisz az értelem felülkere- kedésében. Töretlen optimizmussal várja az emberek egymás közötti megbékélésének eljövetelét, mivel szerinte „az ész egyetemes emberi tehetség s nem egyesek kiváló tulajdonsága; és ezt a tehetséget nem nyomhatják el a létért folytatott küzdelemnek észfelettiségek által is biztosított észnélküliségei annyira, hogy az, éppen a mind magasabbra tornyosuló észellenes jelenségek hatásától egyetemesen megtisztulva föl ne ismerné és öntudatosan ne követelné a való igazat. Az emberiség egyetemes fejlődése, noha az észnélküliségek katasztrófáival, márfélreismer- hetetlenül ezen a nyomon, ebben az irányban halad" — szögezi le, az általa is észlelt ellentmondások ellenére sokban utópisztikusán ragaszkodva evolucionista meggyőződéséhez, bízva a tudásra, a munkára és az erkölcsre alapozott társadalmi összhang és egyensúly megteremthetőségében. * * * A megjelentetettnél lényegesen nagyobb terjedelmű visszaemlékezésből — Blazovich László és Varsányi Péter István által — készített válogatás a XIX. századi magyar történelem lényeges problémáihoz kapcsolódó ismereteket közöl. Feltétlenül elismerést érdemel a szerző tárgyilagos előadásmódja, következetes elzárkózása a visszavetítések csábító alkalmazásától, zavaróan hat azonban —elsősorban az1867 előtti időszakra jellemző — apolitikus magatartása, a döntő társadalmi és nemzeti kérdésekkel szemben tanúsított közömbössége. A leírások ellenőrizhető részei arról tanúskodnak, hogy a kötet adatai teljes forrásértékkel bírnak, értelmezésük azonban — a szerző szintetizáló és általánosító képességeinek terén mutatkozó hiányosságok következtében — a korszak bizonyos szintű ismeretét is megköveteli. Ehhez kíván segítséget nyújtani Varsányi Péter Istvánnak a garzói életrajzot több ponton kiegészítő bevezető tanulmánya. ERDŐDY GÁBOR VÁLOGATÁS BÉKÉS MEGYEI FIATALOK Írásaiból Nem tévedés, valóban ez a könyv címe, a fő címmé előlépett alcím. S ha a címnek a tartalmat kell minél pontosabban kifejeznie, akkor jó is volna, de hát irodalmi műveknél, antológiáknál inkább csak magyarázó alcímként szokásos ez a fajta utalás a tartalomra. Rossz a cím, de szép a könyv. Ez szinte természetes, hiszen a békéscsabai Dürer Nyomda nemes hagyományokra építhet. Jó papíron, elegánsan megtervezett, színvonalas illusztrációkkal ékített kötet ez, igazi bibliofil csemege. Fiatal írók antológiájáról ritkán mondható ez el. A hatvanas évek végétől egyre sorjáznak az újonnan jelentkező fiatal írók, ma már a második nemzedék lép színre. Mégis, talán soha ily össze- fonódottság nem volt, a nagy torlódásban alig húszévesek és jócskán harmincasok egyszerre szerénykednek a fiatal és a fiatal író címke mögött. Á békésiek antológiájában nincsenek életrajzi adatok, s így csak feltételezni lehet, hogy itt is nagy a korkülönbség. A hatvanas évek végén a nemzedék jelentkezésének központja Budapest volt, s ehhez csak a nagy irodalmi hagyományú városok: Pécs, Szeged és Debrecen csatlakoztak. Azóta sokat változott a helyzet, új irodalmi folyóiratok alakultak, s mindegyik színvonala sokat emelkedett. írogató fiatalok minden megyében vannak, s bár az egyetemi városok természetes és nem semlegesíthető vonzerővel fogadják magukba a leendő literátorokat, mégis egyre több helyen alakulhat ki az, amit irodalmi életnek nevezünk. A kérdés azért okkal fölmerül mindig: ez az irodalmi élet, ezek a megyei kezdeményezések milyen színvonalúak! Állják-e a versenyt az egész magyar irodalommal? Bizonyos, hogy a semmiből nem lehet hirtelen országos rangú irodalmi életet csiholni. A hagyományok mellett is szívós munkára, s országos látókörben való gondolkodásra van szükség ahhoz, hogy jó legyen a színvonal. Amíg a magyar írók döntő többsége Budapesten él, s amíg a fiatalok is erre törekszenek, aligha érhető el — de ez talán nem is lehet cél egy ilyen kis országban —, hogy minden megye lakossága megfelelő számú íróval büszkélkedhessen. Mégis, egyre több kulturális centrumra, szellemi műhelyre van szükségünk. S minden jó kezdeményezés egy-egy építőkő ehhez. Az a békésiek antológiája is. Akkor is, ha mint antológia nem igazán jó. Gyanítom ennek egyik alapos okát: a kötet túlságos karcsúságát. A szerénység amúgy érdem, de induló költőt két-három versből megítélni lehetetlen. Legalább nyolc-tíz vers, mintegy kétszáz sor kellene ehhez. Úgy ennek az antológiának az egyenrangúságra épülő szűkmarkúsága felbomlott 85
