Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1. szám - MŰHELY - Januári beszélgetés. Tóth Klára - Poros Géza: „Mértékem a megismerés” (Interjú Kosa Ferenccel)

mégis Eizenstein műveinek tanulmányozására szenteltem. Ha a főiskolán vágóasztalhoz, jutottam, kihoztam egy-egy felvonást valamelyik filmjéből, levetítettem újra és újra, faggattam Eizensteint. Meg akartam érteni például az aranymetszést. Hangsúlyozom, becsültem én is a Négyszáz csapáshoz hasonló filmek, vagy a cinema verité részeredményeit, de — ne vegye ezt senki nagyképűségnek — hiányoltam belőlük az esztétikai teljességet, a művet. Hangulati egységük, könnyedségük, oldottságuk ellenére tartalmilag nem léptek túl a felületen. Azokat a valós társadalmi konfliktusokat, amelyek Európában napirenden voltak, szemérmesen elhallgatták, szerencsés esetben pusztán sejtették ezek a művek. Tehát kétségtelen formai újításuk ellenére sem tölthették be a tanú-szerepet, amelyet Eizenstein Rettegett Ivánja vagy Wajda Hamu és gyémántja a maga korában betöltött. És Eizenstein vagy Wajda művei láttán bennem elsődlegesen korántsem a műfaji hovatartozás problémája fogalmazódik meg, hanem a filmek művészi igazsága. Teljesen mindegy, hogy valaki melyik műfajban, milyen eszközökkel beszél lényeges kérdésekről, a mérték a megismerés mélysége és pontossága.

Bár első játékfilmed kifejezetten fikciós film, mégis megszüntetve megőrzi a dokumentarizmus hozamát.

— A Balázs Béla Stúdió első játékfilmje lett volna a diplomafilmem, a Tízezer nap. Az előkészületek során úgy gondoltam, föl kell használni a filmszociográfia, az akkori szociológiai tudomány felhajtóerejét. A bartóki példa akkoriban már ott volt előttem. Ahogyan ő népdalt gyűjtött, és persze nemcsak népdalt, hanem a nép életének minden körülményét, a nép létét és művekbe fogalmazott tudatát, majd erre a kettős alapra építette a maga művészetét, amely értelemszerűen az itt élő közösséget is kifejezte és Bartók Bélát is. Ez az egyensúly kevés embernek sikerült a világban, de mert például Bartók Bélának sikerült, példája kötelező erejűvé vált számomra is. Elindultunk az országban magnóval, keskenyfilmfelvevővel, jegyzetfüzettel, fényképezőgéppel és elkezdtük megismerni a személyekbe, sorsokba szorult történelmet. A humanizált, sorsokba ágyazott lényegi kérdéseket kerestük, dokumentumokat gyűjtöttünk, de mondhatnám úgy is, hogy mindez csak eszköz volt arra, hogy nagyjából megértsük, mi történt itt az elmúlt három évtizedben. Filmünkben a legkülönfélébb rétegű emberek sajátos, igaz élményeiből kiindulva kívántuk rekonstruálni a nagy történelmi-társadalmi folyamatokat. Vagyis az egyesből haladtunk az általános felé, és nem fordítva, ami az egész dogmatikus korszak rákfenéje volt... Még hozzá kell tennem, hogy abban a munkában én korántsem voltam egyedül. Talán nem is jut mindenki eszembe, de például Kardos Feri, Gyöngyössy Imre a Duna—Tisza közébe, Kézdi Kovács Zsolt, Élek Jutka pedig Vasba indult a filmemhez anyagot gyűjteni. Emlékszem, Zsolték gyönyörű anyagot találtak. Az egyik faluban volt két legény, akik ugyanazt a lányt szerették. A gesztenyefán mérkőztek meg: amelyikük meg bírja emelni, azé a lány. És az egyik mindjárt beleszakadt a gesztenyefába,... a szerelembe. Emlékszem Rózsa Jancsival végigültünk egy pünkösdista összejövetelt egy kis szabolcsi faluban. Az emberek a tébolyig jutottak el, kifordult a nyelvük, a szemük, rivákoltak, nyivákoltak középkori módon. Ebben az időben jelent meg Csoóri Sanyinak a Tudósítás a toronyból c. kötete. Kiderült, ő is ugyanezt az utat járta végig. Máig sem tudom, hogy a Tudósítás a toronyból költészet vagy pedig valóság, mert minden úgy történt meg, ahogyan Sanyi megírta. De ez mégiscsak Sanyi személyes látomása! Pontosan tudom, a Tudósítást szorongatta a kezében Huszárik Zoli és azt mondta filmet készít a lovak haláláról. A filmben, az Elégiában nincs egy kép sem, ami ebből a könyvből származna, de szellemi-erkölcsi gyökérzetük mégis összefügg, nemcsak egymással, hanem elkerülhetetlenül Nagy László költészetével is ... Azt tapasztaltam, hogy ezzel együtt természetesen azok a határok is elmosódtak, hogy ki honnét jött, mert ne szépítsük a dolgot, olyan közéletéé