Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - MŰHELY - Januári beszélgetés. Tóth Klára - Poros Géza: „Mértékem a megismerés” (Interjú Kosa Ferenccel)
MŰHELY „MÉRTÉKEM- A MEGISMERÉS Interjú Kosa Ferenccel Kosa Ferenc 1976-ban Küldetés címmel emlékezetes sikerű dokumentumfilmet készített Balczó Andrásról, minden idők legeredményesebb öttusázójáról. Kosa akkor fordult a dokumentumfilmhez, amikor a doku- mentarizmus különféle válfajai napjaink magyar filmművészetének jelentékeny vonulatává erősödtek fel. Hogyan gondolkozik a filmszociográfia, a dokumentumfilm funkcióiról és lehetőségeiről az a rendező, aki előzőén éppen történelmi filmjeivel (Tízezer nap, ítélet, Nincs idő, Hószakadás) szerzett művészi rangot magának. Többek között erre a kérdésre kerestük a választ a vele folytatott beszélgetés során. Pályakezdésed ideje egybeesik a Balázs Béla Stúdió első nagy korszakával, melynek egyik jellemzője volt a dokumentumfilm megújítására való törekvés. Miért volt akkoriban fontos számotokra a dokumentumfilm? — A Balázs Béla Stúdió megalakulása úgy él bennem, mint egy hadüzenet társadalmi, történelmi valóságunk meghódítására. Számunkra, vagyis a Balázs Béla Stúdió alapító tagjai számára a valóság megismerése, kifejezése életbevágóan fontos volt, annál is inkább, mert az akkoriban készült játékfilmek — tisztelet a kivételnek — még alapjában véve az ötvenes évek szemléletét sugallták. Már akkor se nagyon értettük, hogyan lehetséges egy körülöttünk lüktető-örvénylő valóságot olyan mértékben megkerülni, mint amilyen mértékben annak idején néhány nagynevű rendező ezt megtette. A magyar rendezők hollywoodi módszer szerint leginkább csak „megrendezték” mások szellemi termékét, úgy mint ma színházrendezőink nagyrésze teszi ezt. Mi akkoriban úgy gondoltuk, hogy a filmrendező akkor válhat csak teljes értékű alkotóvá, ha részt vállal egy film elkészítésének minden mozzanatából, az anyaggyűjtéstől kezdve a forgatókönyv kialakításán, a forgatáson, az utómunkálatokon át egészen az ankétokig, vagyis a közönséggel való tudatos szembesülésig. Azokat a filmeket, amelyek ezzel a módszerrel készültek, mi egymás között, de a világon is sokan, szerzői-alkotói filmeknek neveztük. A hatvanas évek legelején a nemzetközi filmművészet is látványos megújulások szín* tere volt. Személy szerint rád hogyan hatott például a francia új hullám vagy a vele egyidőben felparázsló dokumentumfilm? — Akkoriban csakugyan a francia új hullám volt Európában a legsistergőbb, legdiva - tosabb filmesemény. Tagadhatatlanul döbbenetes élmény volt találkozni Truffaut, Godard, majd a dokumentarista Rouch és mások filmjeivel. Tízszer, tizenötször is megnéztük ezeket, de megvallom, jómagam sem a nouvelle vague, sem a dokumentumfilm köré sereglő szurkolótáborba nem.tartoztam. Bármennyire is tiszteltem és alkalmasint szerettem az imént említett irányzatok egyik-másik filmjét, a legtöbb időt 65
