Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - MŰHELY - Tóth Klára: A valóság vonzásában (A Balázs Béla Stúdió dokumentumfilmjeiről)
Próbálkozásokat az új típusú dokumentumfilmek meghonosítására már láthattunk; nem véletlen azonban, hogy játékfilmstúdió adott lehetőséget Kosa Ferenc Küldetés I—II. és Rózsa János Csatatér c. filmjének elkészítésére. Ez egyfelől azt is jelenti, hogy a szigorúan vett határok játék- és dokumentumfilm között elmosódhatnak, s hogy a fiimi kifejezés eszköze nem jelent egyben funkcióbeli különbséget is. Egy, a műfajon belül maradó portréfilm is szolgálhat a mozifilm izgalmával, érdekességével; különösen ha olyan „sztárja” van, mint Balczó András, s ha olyan össztársadalmi érzékenységekre tapint rá, mint a Küldetés. Kosa filmjének II. része azonban kevésbé látványos, de semmivel sem kisebb tétű küzdelem dokumentációja kíván lenni. A film eltávolodik, s nemcsak külsőségeiben a mozifilmtől. Egyfelől a társadalmi cselekvés konkrét eszközévé válik, amennyiben a filmdokumentáció arra szolgál, hogy egy találmány sorsát „kimentse az előítéletek karmaiból”, kivívja az „igazságos mérés” lehetőségét, azaz eljuttassa a gyógyszert a klinikai kísérletekig. Itt a film használatában merőben új, a filmforgalmazás eddigi csatornáin kívül eső módjára van szükség, hisz ha a film a társadalmi cselekvés direkt eszközévé válik, úgy forgalmazásának is a társadalmi cselekvés közvetlen fórumaira kell átkerülnie. A film hatását tehát nem műalkotásként fejti ki akkor sem, ha sikerül a műalkotás törvényei szerint épülnie. Ez azonban csak véletlen lehet, hisz az alkotó célja itt valamely konkrét, társadalmilag fontos ügy szolgálata, amelyet érvényesíteni kell akkor is, ha ezáltal a mű sérül. A film rokon a BBS-ben készült ún. irányított dokumentumfilmekkel — Kongresszusi levelek, Nevelésügyi Sorozat. Míg azonban azok áttételesen, mintegy tudatformáló erőként hatottak a KISZ-tagság illetve a pedagógus társadalom önismeretének alakításában, addig itt a film konkrét cselekvések elindítója vagy megakadályozója, s így egy adott mechanizmus szabályozója lehet. A film „második küldetése”, a találmány rögös útjának bemutatása felel meg a dokumentum-, illetve játékfilmek megszokott vállalásának; vagyis az előítéletek elleni harc fontosságának felmutatása egy ember küzdelmén keresztül. A más funkciók szükségletei által meghatározott, a moziforgalmazással szorosan összefüggő játékfilmstúdiókban az ilyen vállalkozások azonban szükségképpen egyedi esetek, a stúdióvezetők vállalkozó szellemének függvényei maradhatnak. Ahhoz, hogy folyamatossá, fejlődőképessé válhasson a funkcionálisan új dokumentumfilmek készítése, meg kell teremteni a funkcióval adekvát gyártási, szervezési formákat. Ugyanilyen lényeges e filmek megfelelő forgalmazási lehetőségeinek megteremtése is; amely a filmek természetéből következően nem lehet olyan esetleges mint a mozifilmeké, hisz nem mint műalkotások vagy szórakoztató-ipari termékek kívánnak hatni spontánul szerveződő közönség körében, hanem mint a hatékony társadalmi cselekvést formáló direkt eszközök. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE KOVÁCS ISTVÁN PINTÉR LAJOS ZÁM TIBOR 64
