Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - MŰHELY - Tóth Klára: A valóság vonzásában (A Balázs Béla Stúdió dokumentumfilmjeiről)
A valóság szellemi és művészi elsajátításának módját mindig befolyásolják a társadalmi élet alapvető szférái. Meg kell tehát nézzük milyen szükségszerűségek és adottságok hívták életre a társadalmi valóság fiimi felfedezésének igényét a BBS-ben, mely 1968-tól 1976-ig dominált tevékenységében. A) A hetvenes évek társadalmi folyamatai A hatvanas évek végén — 1968 — a szocialista társadalom építésének minőségileg új szakasza kezdődött: amely címszavakban gazdasági téren az intenzív fejlesztéssel — új gazd. mech. — politikailag a szocialista demokratizmus kiépítésével, kulturálisan pedig a közművelődési programmal jellemezhető. Az új típusú szabályozók bevezetése, a piac és a pénzgazdálkodás szerepének megnövekedése magával hozta az emberi szükségletek fejlődését, ellentmondásokkal teli alakulását. Szükségképpen kerültek tehát előtérbe a szocialista életmód, személyiségfejlődés és erkölcs kérdései. Bizonyára nem véletlen, hogy ugyanebben az időszakban irodalmunkban is centrális témaként szerepel az életforma megoldatlansága, a társadalom javuló anyagi viszonyaival lépést nem tartó, tudati viszonyok ábrázolása. Nem véletlen az sem, hogy a „hogyan éljünk” kérdése legplasztikusabban, árnyaltabban épp az irodalmi szociográfia területén jelentkezett, szétfeszítve, megújítva a hagyományos szociográfia kereteit. E tematikai eltolódást jelzik a „Magyarország felfedezése” sorozat kötetei is, amelyek egyre tüntetőbben fordulnak az erkölcs, a magatartás, az emberi viszonyok ábrázolása felé. Jelentős átrendeződés megy végbe a társadalom osztályszerkezetében, főleg a dolgozó osztályok struktúrájában. Egyfelől folytatódik a parasztság és a munkásosztály életfeltételeinek, főként anyagi lehetőségeinek kiegyenlítődése, másrészt bár csökkenő mértékben, de még tart a sok konfliktussal terhes folyamat, a parasztság beolvadása az ipari munkásságba. A munkásosztályon belül is jelentős változások történnek; a munkásság számbeli növekedése, alapvető osztállyá válása közben új és új érdek- ellentétek jönnek létre, a munkások különböző csoportjai között. Kulcskérdéssé válik tehát az üzemi és a tsz-demokrácia fórumainak megteremtése és hatékony működése. Természetes, hogy a hetvenes évek társadalmi ellentmondásai, konfliktusai kevésbé látványosak, antagonisztikusak, hiszen az alapvető tulajdon és hatalmi viszonyok megváltoztatása után vagyunk. Az is természetes azonban — a lenini fejlődéselv alapján — hogy a szocializmus érettebb szakasza sem jelenthet problémátlanságot, ellenkezőleg: a problémák elmélyülését hozza magával. B) Filmművészetünk helyzete a hatvanas évek végén A törekvés okait, mozgatórugóit keresve nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a kezdeményező generáció indulása filmtörténetünk eddigi legeredményesebb korszakának „betetőzése” utáni időszakra esik. Korszakos jelentőségű művek, világhírű művészegyéniségek születtek, a film óriási szerepet vállalt új, szocialista kultúránk megteremtésében. Nincsenek tehát könnyű helyzetben a fiatalok, ha méltó folytatói akarnak lenni a hatvanas évek filmművészetének. Egy azonban biztos; új utakon kell elindulniuk. A másik, a valóság feltárását sürgető tényező épp a hatvanas évek filmművészetének egyik sajátosságából adódik; a legjelentősebb művek — ritka kivételektől eltekintve — a múlt és a félmúlt, a nagy történelmi váltás megértéséhez, művészi feldolgozásához feltétlenül szükséges problémáit tárgyalta, rendkívül magas színvonalon, szuverén stílusjegyekkel. Elmaradt viszont a jelen ábrázolására alkalmas stílusformák 59
